Rosta Szabolcs szerk.: Kun-kép - A magyarországi kunok hagyatéka (Kiskunfélegyháza, 2009)
Fogas Ottó: A gótikus feliratos csatok európai elterjedése
FOGAS OTT O: A GÓTIKUS FELIRATOS CSATOK EURÓPAI ELTERJEDESE színűleg a baiai csat is ide tartozhat: a szöveges tárgyleírás még az öntési hibát is említi. 7 2 Hasonlóan azonos öntvényeknek tarthatjuk a HILF+MARIA+MER+T+ feliratú csatokat is. (2. kép. 6-13.) Ez az eddigi legnagyobb számban előkerült típus. A felirat feloldása szintén nem különösebben problematikus: a középnémetben használt 'mer' megfelel a mai németben használt 'mir'-nek, a „T" pedig a tu/tui rövidítésének, melyben a mai du elírt alakját sejthetjük. A szöveg olvasata tehát: hilf Maria mir du, vagyis magyarul: (Te) segíts rajtam Mária! Az egyforma csatok egy újabb csoportját képviselik a HILF+GOT+MARIA+EROTI feliratúak. (2. kép, 1-5.) Az öntés során elmozdult betűk — a „MARIA" név emelt „M" betűje, vagy az „EROTI" összecsúszott TI végződése — egyértelműen igazolják, hogy a két darabból álló baiai csat is ide tartozik. (2. táblázat, l.a, 3.) A szöveg „hilf Got Maria beroth" alakban oldható fel, melyből az erdélyi szászok által használt „beroth" a mai németben a beraten igének felel meg. Magyarra átültetve talán a 'Segíts Isten, adj tanácsot Mária!' olvasat áll legközelebb a szöveghű fordításhoz. Az azonos feliratokkal ellátott csatok utolsó csoportját a +ST UNGZ+AN+M IER°*° szövegváltozat képviseli. (1. kép, 1-5.) Ennek a feloldása azonban már komoly nehézségekbe ütközött, így inkább csak kísérletekről, és nem végleges megoldásokról beszélhetünk eddig. A legkézenfekvőbbnek továbbra is egy német nyelvű olvasat ígérkezik: „Stumpfen an mir", melyből a „stuncz ~ stunz" a „Stumpf ~ stumpfen" igének, a „MIER" a már említett „mir"-nek felel meg a mai németben. A magyar fordítása: 'csorbulj ki rajtam/légy élettelen rajtam' lehetne." Hasonló kísérletek latin nyelven is történtek, ezek azonban vagy nyelvtanilag, vagy a meglévő betűk kihagyása miatt nem fogadhatók el maradéktalanul. ST(ephanus) UNG(arorum) AN(imas) M(ar)I(a)E R(ecommendavit): 'István a magyarok lelkét Má7 2 NEAMTU-CHEPTEA 1984, 116. 7 3 A probléma ezzel az, hogy a csat funkciójával egy ilyen, fegyver ellen óvó-védő jelmondat nem igazán összeegyeztethető, ráadásul a STUNGZ inkább STUNGS-nak olvasható, melyből azonban a stumpfen már nem vezethető le. riának ajánlotta'; M(artir) (h)IER(osolyma) ST(ephani)...AN(imas): 'István, a jeruzsálemi mártír... lelkét'; AN(imi) MI(s)ER(ere): 'Könyörülj lelkemen...' stb. Mindezek a fordítás sokféle lehetőségét rejtik még magukban, egy azonban mégiscsak árulkodó: rövidítések nélkül a felirat csak német nyelven oldható fel. A következő, német nyelven készült felirat: DAS+(W/V/?)IEIHGEVEM+ (3. kép, 2.) feloldása szintén rendkívül bizonytalan. Ennek a csatnak egy olvasatát még a múlt században Reizner János írta le: „das nie ingevem" = 'das nie hingeben' : 'soha ne add oda'. Ezzel az a probléma, hogy a „NIE" inkább „VIE", az „INGEVEM" pedig „IHGEVEM"-nek olvasható. Az „IE" előtti betű alig-alig értelmezhető, valamint az „IHCEVEM" sem zárható ki, így a fenti feloldást jelenleg nem fogadhatjuk el véglegesnek. Szerencsére a KAZPAR MELCHIOR SALTAZ (3. kép, 1.) olvasata már eléggé biztos, hiszen a Gáspár, Menyhért, Baltazár/Boldizsár neveket rejtheti ez a felirat. Az S-B betűcsere kicsit furcsa, valamint az utolsó betű sem látszik tisztán, de a Kazpar és a Melchior nevek, valamint írásmódjuk egyértelműen mutatja, hogy a szöveg német eredetű, és a háromkirályokra vonatkozik. Az utolsó két csat esetében — „+A N I E" (3. kép, 3.), valamint „m e R s n" (3. kép, 4.) — a feliratok rövidsége miatt sajnos még kísérletet sem tehetünk a megfejtésre. Sőt, a legkevésbé értelmezhető ez utóbbi, itt még a felirat betűi sem biztosak. Az első többféleképpen is olvasható: „In", „Ih", esetleg „hi". Az utána következő betű teteje ugyan mára már letört, de az eredeti publikációban szereplő fotón még látszik. Ez alapján lehet „e" esetleg „r". Ennél a példánynál az sem zárható ki, hogy a betűk pusztán díszítő motívumok (minuscula szövegben egy maiuscula R, az S pedig „elfektetve"). A fentiek alapján megállapítható tehát, hogy a hazai előfordulások körében a nem ritkán szász jellegzetességeket is mutató német nyelvű köriratozás a leggyakoribb. Feliratát tekintve ugyan nem „gótikus" de mégis itt kell megemlítenünk az eddig egyedülállónak számító Karcag-Orgondaszentmiklósi rovásfeliratos csatot (4. kép, 1.), mely egy 14. századra tehető 157
