Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Merinu Éva: A hajósi sváb cselédlányok zsidó családokhoz szegődése a XX. század első felében
latával élve: A szombat volt a vasárnap Őnekik. A zsidók szombaton nem dolgozhattak, ezért pénteken kellett minden ételt előre elkészíteni, így szombaton már csak megmelegítették. A cselédlány pénteken végezte el a takarítást és minden fontosabb házimunkát. Szombatra általában sóletbabot, sűrű babot főztek, töltött libanyakkal. Nádai Ferencné, amikor Baján szolgált, vitte el a sóletot a pékségbe, ahol kemencében készült el az étel. A fazekat mindig lekötve vitte, és rá kellett írni a család nevét, mert több zsidó család is a pékségben készíttette el a szombati ebédjét. Mendier Ferencnét, amikor Fiajóson Tapai orvosnál szolgált, pénteken a munka végeztével hazaengedték, de másnap reggelre vissza kellett mennie, hogy megmelegítse az ételt, mivel a zsidóknak szombaton még tüzet sem volt szabad gyújtaniuk. A hajósi cselédlányok kíváncsian figyelték az övékétől különböző vallásos szokásokat. Nádai Ferencné a császártöltési hentes zsidónál az alábbiakat tapasztalta: Jöttek oda sokszor a szomszédokból, meg más zsidók is, és ott tárgyaltak, imádkoztak. Olyan furcsa volt, én nem értettem belőle semmit. Szintén ennél a családnál szolgált, amikor az idős Hartai Samu elhalálozott: Mikor meghalt az öregember, azt megfürösztötték. Utána nem is koporsóba tették, hanem deszkából csináltak egyet, és oda tették bele. Nem is tudom hány napig voltak ott zsákok, búzával töltve, és azokon ültek. És azután lett csak eltemetve. Mendier Ferencné egy miskei rabbinál szolgálva figyelt fel a következőre: Minden reggel olyan cirkuszt csinált. Láttam, hogy egy olyan sapkát tett föl a fejére. Csak én nem értettem, mit énekelt. Ruff Antalné a hajósi Boros családnál az alábbiakat látta: Néha, mikor takarítottam, akkor a másik szobában a Boros bácsi olyan fehér lepedőfélét vett át magán és mormolt valamit. MUNKABÉR, SZABADIDŐ, A SZOLGÁLATI IDŐ VÉGE A hajósi sváb leányok már elszegődésükkor megállapodtak járandóságukban. Szolgálataikért készpénzt, esetenként ajándékot is kaptak, de fizetségükbe beletartozott elszállásolásuk és kosztoltatásuk is. Nádai Ferencné az 1929-30-as években 20 forintot kapott a császártöltési Hartai Samutól. Mendier Ferencnének elmondása szerint 1933- ban Kalocsán 10 pengő, a miskei Fischli családnál 1935-ben 20 pengő volt a bére. Ruff Antalné 1934-ben Kalocsán a Mink családtól 15-16 pengőt kapott havonta. Erdős Béláné 1939-ben Sükösdön 6 pengőt keresett. Stadler Ferencné 1950-ben Baján 120 forintot. Geiger Ferencné csak annyira emlékszik, hogy két havi bérén 5 méter flanellszoknyának való anyagot vett. Ajándékként apróságokat, szappant, kendőt kaptak. Ruff Antalné és Szeitz Ferencné elmondása szerint karácsonyra, vagy szolgálatuk végén ajándékba Haubaflecketu kaptak. A sváb lányok szolgálata általában egy évig tartott, januártól decemberig. Ez idő alatt haza, a szülői házba kétszer mehettek, húsvétkor vagy pünkösdkor és a hajósi búcsúra. 1950-ben már működött a szakszervezet, ezért a cselédtartókat kötelezték arra, hogy havonta egyszer hazaengedjék a cselédlányokat. A sváb lányoknak minden héten volt egy szabadnapjuk. Stadler Ferencné bajai szabadidejéről a következőképpen beszélt: Voltunk egy páran hajósiak, és összegyülekeztünk a Béke téren, vagy a Sugovica-parton, és ott beszélgettünk, meg sétáltunk. Geiger Ferencné baja-szentistváni moziban töltötte szabadidejét. Amikor Hajóson szolgált, 14 Olyan ruhaanyag, amiből egy főkötőt tudtak készíteni. 90
