Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)

Fehér Zoltán: A bátyaiak hajnal elé imádkozása és napbanézése

- A szobában, valami fiókban. Ha te látnád, mennyi imám van nekem! Mert ezeket min­dennap mondom, de a többit, amikor jut rá idő.- Mi van még?- „Imádlak téged teljes Szentháromság. Szeretlek teljes szívemből és hálát adok neked összes jótéteményeidért. Különösen pedig, hogy megőriztél az éjjel. Áldj meg engem Istenem, e napon, Jézus Krisztus a te szent fiad a példaképemet utánozhassam. Adj nekem mérsékletet az örömben. Béketűrést a szenvedésben. Munkámban engedd, hogy kitartó legyek. Serény és bizakodó gondviselésben. Áldj meg engem testi-lelki egészséggel és szándékaim tisztaságával. Leginkább pedig azt óhajtom, hogy téged szerethesselek érezd szeretetemet irányodba és ne engedd, hogy vétkeim tőled elsza­kítsanak. Üdvözítő Jézusom árassz el kegyelmeddel, hogy hozzád napról napra hason­lóbb legyek irántad való szeretetemből. Áldd meg jó törekvésemet, adj gyengeségem­ben segítő kegyelmet. Szűz Mária, Istennek szent anyja te légy a mai nap és minden­kor anyám. Oltalmazom és közbenjáróm Jézusnál. Védőszentjeim vezéreljetek engem ösvényeitek útján.” A reggeli himnusz: „Már kel a fénynek csillaga. Esengve kérjük az Urat. Járjon ma mindenütt velünk, ne rontsa el test életünk. Nyelvünket fogja fékre ma. Ne szóljon rút perek szava. Szemünket védőn óvja meg, a hívságot ne lássa meg. Lakjék szívünkben tisztaság, távozzék minden dőreség. A testnek dölyíjét törje meg, étel s italban hősi fék. Hogy majd a nap, ha távozott, az óra újra éjt hozott, elmondá­sunk szent éneke, legyen az Úr dicsérete, dicsérjük az örök atyát, dicsérjük egyszülött Fiát, a lelket, a vigasztalót, most és örök időn át.” Aztán még: Jézus szentséges szívéhez, akkor, a második: Szülők imája gyermekei­ért. A harmadik: Özvegyek imája. Én 6 évig voltam özvegy, aztán 50-be férjhez men­tem, aztán 77-ben az is meghalt. Akkor másodszor maradtam özvegy. A negyedik felajánlás Jézus szentséges szívéhez. Ötödik: Ima a szenvedő Jézus­hoz. Hatodik: Hálaadás. Hetedik: Az élet alkonyán. Ezek nagyon szépek. „Hálaadás. Isten, kinek irgalma határtalan, és jóságának kincse végtelen, hálát adunk neked szent felségednek, a nyert ajándékokért. És szüntelenül kérjük kegyessé­ged, hogy te, aki az esedezők kéréseit teljesíted, el ne hagyd őket, hanem készítsd el őket a jövendő jutalomra, amen.” „Élet alkonyán. Maradj velünk Uram, mert este lész. És már hanyatlik a nap. (Fi­gyeld meg, ez milyen, már a kezdete is, énrám hatva) Ó, te a zaklatott szívek békéje, menedéke és vigasztalása. Maradj velünk, nehogy a világosság kialudjék az éjben. Mert esteledik. És már hanyatlik a nap. Már beáll az életem estéje, már testem megad­ta magát a fájdalmak hatalmának. Körülvesz a halál. Lelkiismeretem szorong. Reme­gek ítéletem gondolatára. Uram, uram, a nap lemenőbe van. Már alkonyodik. Maradj velünk. Kebeledre ajánlom lelkemet. Ezért hozzád emelkedik esdő tekintetem, maradj velem, hogy utolsóórámon lelkem a buzgóság által a földi viszontagságok és a bűn igáitól megszabaduljon az ima és a szeretet kedves lakóhelyet készítsen számomra Is­ten kebelén, ámen.” Ugye, milyen szép?- Szép bizony.- Ennyi van, meg a bármi szükségre, ezt csak úgy elmondom. Már a Laci egészségére gondolok.- Mikor imádkozik még?- Amikor látom, hogy szabad vagyok. Akkor mindig imádkozok. Mert most is, hogy tudom, hogy el leszek foglalva, akkor az esti imádságokat előre elvégzem, ha tudom.- Lehet előre imádkozni? Ha tudom, hogy dolgom lesz?- Az első pénteket. Azt szoktam. De szoktam, így, ahogy mondod. 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom