Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)

Kathencz Kelemen: A vaskútiak vallási viáti

KOTHENCZ KELEMEN A VASKÚTIAK VALLÁSI VITÁI A Baja környéki nemzetiségek dualizmus kori együttélését nem a felhőtlen öröm jellemezte.1 Annak ellenére sem, hogy a térség vallási élete erős alapokon nyugodott. Előadásomban a vaskútiak vallási viszálykodásait vettem górcső alá a Kalocsai Főegy­házmegyei Levéltárban található plébániai iratok alapján. Ezek az egyházi viták elsősor­ban a párbérfizetés, és a szentmisék nyelvének megállapítása miatt zajlottak. Vaskút újkori benépesítője Grassalkovich herceg volt, aki a község első templomát 1759-ben építtette. 1880-ban már a falu lakói emeltek új templomot Szentháromság tisz­teletére. A település a Grassalkovich család bajai uradalmához és kegyurasága alá tartozott.1 2 A község a birtokos utódtól Zichy Ferraristől a birtokot megváltotta, a kegyúri jog azon­ban 1907-ig rendezetlen maradt, a község csak akkor váltotta azt meg.3 Vaskúton az 1828-as összeírás során 332 német, 66 bunyevác, 22 szlovák, 18 ma­gyar, 1 szerb és 1 zsidó háztartást vettek számba. 1 % telekkel 2, egész telekkel 6, % te­lekkel 30, fél telekkel 116, és 'A telekkel 146 háztartás rendelkezett.4 Az adatok szerint a lakosság közel fele-fele bírt 'A, illetve 'A telkekkel. A legkisebb földbirtok kategória az 'A telek volt, ami arra utal, hogy Vaskút a Duna-Tisza köze északabbi, homokos területű falvaihoz viszonyítva vagyonosabb településnek tekinthető. Párbér kérdés A párbér (ágybér, karc, lélekpénz, latinul lecticale, lectica, metretatió) a római kato­likus egyházban a plébános ellátásaként fizetett egyházközségi adót jelentette. Eredetileg önkéntes egyházi adakozásokból (oblatio) fejlődött ki. A stóladíjió\ - amelynek ugyanaz a rendeltetése, vagyis a lelkész illő ellátásának biztosítása - abban különbözött, hogy a pár­bér a lelkészt minden különösebb ellenszolgáltatás nélkül megillette, míg a stóladíj bizo­nyos egyházi cselekmények, keresztelés, esketés, temetés stb., ellenszolgáltatását jelentette. A párbér állhatott pénz-, munka- illetve terménybeli szolgáltatásokból. Fizetését sem az úrbériség megszüntetése, sem a telekkönyvi intézmények bevezetése (betáblázás) nem érintette közelebbről, mivel a párbér az úrbéri függőséggel nem állt közvetlen kapcsolat­ban.5 A vaskúti németek az 1875. esztendő elején (január 29.) panaszos hangvételű levéllel fordultak a vallás- és közoktatási minisztériumhoz. Azt állították, hogy 100 évvel korábban 250 házaspár birtokában voltak azok a földek, melyeken a levél írásakor 1100 pár oszto­zott, és ez csökkentette a falubeliek anyagi jólétét. A társadalmi megoszlás tekintetében négy kategóriát soroltak fel, úgymint „földes gazdák” (275), iparosok (100), „házas zsellé­1 Lásd: KOTHENCZ Kelemen 2006a., 2006b. 2 A település történetéről: IVÁNYI István 1907. 128-130.; 1909. 175-176.; A németek XVIII. század közepi betelepítéséről: ZORN Antal 1989. 357-360. 3 WINKLER Pál 1909. 322. “FLACH, Paul 1983. 157. 5 TIMON Ákos 1908.275. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom