Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Kelemen Zsuzsa: "Tudunk egymásról, mint öröm és bánta." Cigány gyerekek az általános iskolában
Az intézmény munkáját bemutatva kívánok a tanulmányban különféle módszereket és programokat bemutatni, melyek a halmozottan hátrányos helyzetű - különösen roma - tanulók érdekében születtek meg. 2007-ben „integrációs felkészítésre” pályázott az intézmény, 2008/2009-es tanévben pedig a „képesség-kibontakoztató felkészítésre”, melyekben a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók vehetnek részt. Tanulónként 61.500 Ft-ot kap az iskola, mely a halmozottan hátrányos helyzetű diákok oktatását a többivel együtt kezeli. A pénzt meghatározott célokra lehet felhasználni, ilyen a pedagógusok továbbképzése, a kulturális programok, eszközfejlesztés.(Szociális segítségnyújtás, ruházat, könyv.) A Nemzeti Fejlesztési Terv keretein belül indult útjára a „Halmozottan hátrányos helyzetű tanulók integrált nevelése” című HEFOP pályázat, melynek célja az érintett tanulók esélykülönbségeinek csökkentése, az integrációhoz szükséges módszertani ismeretek elsajátítása, tárgyi feltételek fejlesztése. A programra csak olyan intézmények pályázhattak, akik vállalják az integrációs oktatást, nem szegregálnak, nincs megkülönböztetés. A pedagógiai módszerek megújulása A pedagógusok több továbbképzésen is részt vettek. Az egyik ilyen volt a differenciálásra épülő módszertan. A gyermekek képességei igen különbözőek, a hasonló tananyagok nem mindenki számára egyformán foghatók. Sajnos ez a felismerés nem mindenhol él. Valakinek kevesebb, valakinek több időre van szüksége az ismeretek elsajátítására, valakinek pedig teljesen más módszerekkel kell elmagyarázni a tananyagot. Ha egy osztály homogén, akkor egyszerűbb a feladat, de ha heterogén, akkor az oktatás csak a differenciálás eszközeivel lehet eredményes. A differenciálás a képességek szerinti oktatást jelenti, vagy úgy, hogy a tananyagot egyszerűsíti (vagy kiegészíti), vagy a feladatok típusában, személyre szólóan válogat. Ez nem könnyű feladat, főleg egy magas létszámú osztályban. A kompetencia-alapú oktatásról, kompetenciafejlesztésről egyre többet hallani, egyre inkább elterjed az országban. A Felsővárosi Iskolából a továbbképzéseken 6 pedagógus vett részt, 2006 szeptembere óta tanítanak ezen módszerrel. Hosszan lehetne felvázolni a módszer lényegét, a mi szempontunkból az egyéni haladás ütemezése fontos a tanulásban; a hosszúra nyúló alapozó időszak az alsó tagozatban, valamint a tevékenykedtető ismeretelsajátítás. Kiemelt szerepet kapnak a kooperatív technikák, melyeknek lényege, hogy a tanulók csoportmunkában dolgozzák fel a tananyagot. Ennek előnye, hogy egymást segítve, együtt jönnek rá a feladat megoldásaira - ez már a későbbi feladatokra is felkészít, amit majd a munkaerőpiacon kell hasznosítani -, így a gyengébb tanulási képességekkel rendelkezők nem maradnak egyedül, valamint a csoportszerepek által senki nem érzi magát feleslegesnek, nem enged „potyautasokat” a munkába. A másik továbbképzés a szülő és iskola kapcsolatát helyezte középpontba. Az alacsony iskolázottságú és/vagy roma szülők gyakran inkább elkerülik az iskolát, nem tartják a pedagógusokkal a kapcsolatot. A kapcsolattartás pedig elengedhetetlen a tanuló személyiségformálása, tanulmányainak nyomon követése, a problémák megoldása érdekében. A látszólagos oda nem figyelés a legtöbb esetben nem érdektelenséget, közömbösséget jelent. Ez talán a legfontosabb, amit a pedagógusoknak magukban rögzíteniük kell. A 20. század első felében a középosztály értékrendszere reprezentálta a mintát, mely a társadalom legalsó, szegény csoportjaihoz tartozó roma szülők számára a „fölöttük” álló autoritáshoz tartozó intézménynek számított. Nem voltak és nincsenek birtoká-170
