Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Krupa András: A dunaegyházi szlovák tájház megteremtője és életpályája
neki muzeológus szakemberek Kecskemétről és a Bárth János által vezetett kalocsai múzeumból. Büszkén hangoztatta, hogy a gyűjteményben csak dunaegyházi rekvizítumok vannak. A község szerinte nem volt olyan módos, mint Kiskőrös, mert oda a törökök jártak borért, s ez visszatükröződik a gazdag díszítésű viseletűkben. Azonban a szegénység ellenére szép és sajátos a dunaegyháziak népi kultúrája. A tájház vert falú, háromosztatú. Az itt található több száz tárgy mindenekelőtt a 19. századvégi és a 20. század eleji életmódot tárja elénk, s a bútorzat és a viselet mellett képviselve voltak Hopka gyerekkorának rekvizitumai, a kismesterségek eszközei, szerszámai, a gyerekjátékok és az írásos népi emlékek is. Hopka Sándor 2001-ig volt „hivatásos” hagyományőrző. 1994-ben mondta el több órás hangfelvételen élettörténetét. Akkor még odaadóan dolgozott, utolsó éveiben azonban megváltozott. Mivel a tájházban magángyűjteményeként tartották nyilván anyagát, Hopka sajátjának tekintette. Emiatt megvált a tisztségétől. Sajnos, már nincs köztünk, 2002. február 15-én Kalocsán meghalt. Az önkormányzat a polgármesterrel karöltve kiegészítette a gyűjteményt, leltározta, s továbbra is gondos fenntartója. Közel három évig Gatti Tünde könyvtáros, művelődési házi dolgozó lett a gondnok. Őt követte Cosa Danutné Siska Hermina szintén könyvtáros, aki mai napig gondozza a házat, amelynek fényképekkel illusztrált magyar és szlovák nyelvű saját honlapja (www.dunaegyhaza.hu) is van. Zárásként ismét idézzük Hopka Sándort. E szavak mintegy summázatát adják korábbi nemes törekvéseinek s az addigi életpályájának: „Igyekszem mindent elviselni, hogy a mai nemzedék lássa, hogyan lehet úgy lábon állni, hogy akármilyen szél fúj, de nem tud fellökni.” * * * Ondrej Krúpa Tvorca slovenského pamätného ľudového domu v Dunaeďházi a jeho životná dráha- Resumé -V Dunaeďházi v r. 1985 založili pamätný ľudový dom. Všetky ľudové rekvizity pozbieral jeden amatérsky aktivista, Alexander Hopka, ktorému pôvodné zamestnanie bolo automobilový maliar a natierač. V príspevku to skúmame, ako sa stal on z kvalifikovaného robotníka nadšený a vedomý zberateľ ľudových hodnôt. Totiž akú rolu hrali v tomto procese spoločenské, historické, rodinné podmienky, resp. dedinská spoločnosť a jeho individuálny životný osud. I 155 I I
