Bárth János (szerk.): Fakuló színek. A 7. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2008. június 19-20.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2009)
Kalmár Zoltán: Pošto je? - Fostos-e? A nyelvismeret fontossága a társadalmi beilleszkedésben
A közigazgatásban kötelezően bevezetett államnyelv használata és a messziről jött hivatalnokok magatartása megnehezítette ugyan a kisebbségi sorba kényszerített magyarság életét, de alig változtatott a terület etnikai térszerkezetén. így azután a ,jöttek” alkotta számbeli kisebbségek közösségei Bácska egyes vidékein az asszimilálódás felé tolódtak el.6 Fontos hangsúlyoznunk azt a tényt is, hogy a telepes falvak az esetek többségében olyan földrajzi térbe kerültek, ahol a magyarok sűrű tanyahálózata vette körbe az újonnan létesített településeket. Mindez csak erősítette bennük a bezártság, magukra hagyatottság érzését, amiből valamilyen kiutat kerestek. Mindezek ismeretében nem kell csodálkoznunk azon, hogy a telepítők szándékai ellenére a társadalmi folyamatok ilyen mederbe terelődtek, és a maradók, ha lassan is, de megismerkedtek a vidék gazdálkodási szokásaival és a többség nyelvével is, hiszen a két nemzeti közösséghez tartozók között nem volt egy működő, mindenki által ismert, beszélt közvetítő nyelv. Esetenként a hatalom kénytelen volt bizonyos engedményeket tenni, mert egyébként nem tudta működtetni az államszervezetet. így maradhattak hivatalban azok a helybeli szerbek, akik ismerték és beszélték a magyar többség nyelvét, illetve ilyen meggondolásból kerülhettek más vidékekről - elsősorban Torontál vegyes lakosságú településeiből - a magyar nyelvet jól beszélő bánáti szerbek, magyar falvakba jegyzőnek, bírónak.7 Úgy véljük, e rövid bevezető is jól mutatja a nyelv szerepének fontosságát: integráló, vagy dezintegráló szerepét a népi kultúrában. Az elzárkózásnak alapja lehet a nyelvismeret hiánya, míg a kapcsolatteremtést kizárólag a nyelvismeret segíti. A nyelvi integráció viszont már felveti az egyén és a csoport identitástudatának változását. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a kérdést, nyilvánvaló, hogy az egyén identitása a legsebezhetőbb, hiszen a korábban vázolt kapcsolatfelvételek általában egyéni szinten történtek.8 Az idegen nyelv és az idegen kultúra befogadása fokozatosan háttérbe szorítja azt a kulturális hagyományt és tudásanyagot, amibe a kapcsolatkereső belenőtt. Az agrárreform végrehajtásakor a város birtokában lévő jó minőségű szántókat vették el, és hozták létre azt a földalapot, amiből a telepesek számára kiosztották az öthektáros birtoktesteket. Sok esetben az asszimiláció felgyorsítása érdekében a földosztás is előtérbe került, de nemzetiségiek esetében a földhöz jutást vallásváltáshoz kötötték9 - így növelték a statisztikai kimutatások számára a délszláv népességet -, ami nem véletlen, hiszen a két világháború közötti időszakban a város és környéke magyarsága nem mutatott hajlandóságot a vegyes házasságra. A házassági endogámia, egyfajta természetes védekező mechanizmusként működött az egymás mellett élő etnikumok területfoglalásában. A falu- és városrészek etnikai elkülönülését nem zavarta meg a vegyes házasság intézménye. Ahogyan a remélt föld miatt ortodox hitre tértek sem keveredtek, csak „papíron lettek ortodxok”, mégis gyászmagyaroknak hívták őket a Dunai bánságban. A nyelvi- és kulturális különbségek mellett a másik visszatartó erő éppen a vallási hovatartozás megváltoztatásának kényszere volt. Az ortodoxok, de a többi felekezet is elvárta, hogy a közösségbe lépő felvegye a többség hitét.10 „Én katolikusnak születtem, az vót az öregapám is, hát úgy gondótam nincs az a főd, amijé én a hitömet e ’hagynám. Pedig szegínyek vótunk!" A más kultúrkörhöz tartozóval szembeni bizalmatlanság is benne van az alábbi megállapításban: „Látta má’ azokat körösztöt vetni? Még azt is 6 Vö.: BALOGH Balázs-FÜLEMILE Ágnes 2007. 150-151. 7 HERCEG János 1944. 65-75. 8 KESZEG Vilmos 2007. 207-209. 9 HERCEG János 1944. 65-75. 10 A vallási identitás nemzetiségi olvasatairól néhány példa a teljesség igénye nélkül: HAJNAL Virág - PAPP Richárd 2007.; KLAMÁR Sára 2005.; PAPP Richárd 2003. 134
