Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
nálunk is sohasem burjánzott fel annyira a rablóvilág, mint az ötvenes években, noha kétségtelen, hogy a rendőrség szervezete sohasem volt oly tökéletes, mint éppen akkor. Rózsa Sándorral szemben is tehetetlen volt ez a rendőrség. Ama végzetes éjjelen, mikor halált osztó lövések közt Tari Pál tanyájáról megugrott, eltűnt a föld színéről a számadó csikós s helyette ismét feltámadott a rablóvezér. A hely s az ember ugyanaz maradt, csupán a helyzet változott. Az alsóvárosi puszta, hol eddig lakása volt, most búvóhelyévé lett, - a tanyai házat boglya, a nappalt éjszaka, a világosságot sötétség váltotta fel. A sötétségben pedig újra feltalálta a régi cimborákat, újra kezébe vette a rablóvilág kormányzását, s tovább folytatta ott, hol a szabadságharc előtt bevégezte. Rózsa Jakab tanyája ismét a rablók gyűlőhelyévé lett, kikhez akkor már a vén tanyásgazda egyik fia, Rózsa József is csatlakozott. Veszelka Imre és Tóth Jóska ismét a vezér rendelkezésére állottak s működésük csakhamar érezhető volt a szomszédos területeken. A félegyházi ismeretséget is felújította Rózsa Sándor. A Bán- hidy- és Szeleczky-tanyákon gyakran mulatott, mikor a zsandárok rendes helyéről kizavarták, Rádi Jánosnál pedig mindig állomást tartott, mikor a rablott jószágot Pestmegye felső részéből a szegedi tanyákra szállították. Kalandozásainak színtere eközben mindinkább kitágult, cimborái mindinkább szaporodtak. A pestmegyei, kunsági, csongrád- és csanádmegyei területeken felszaporodott futóbetyárok között alig van olyan, akivel egyszer-másszor összeköttetésbe ne lépett volna. Legszorosabban csatlakozott hozzá Ballangó Pataki Mihály, a Kis bácsi néven ismert hírhedt rabló, majd Osznovits Pista, a ragyásképű betyár, kinek állandó búvóhelye a pusztapéteri csárda volt. A szép csárdásné vette őt pártfogásába, kunyhóalakú üreget készítvén a csárda udvarán összerakott kukoricaszár belsejében, melynek bejáró nyílását egy nagyobb kéve takarta el. Ebben az időben tűntek fel Fazekas Dávid, a rettegett kun haramia, Gacsi Józska, a kisteleki banda feje és Hudoba József, a legvérengzőbb rablók egyike, ki az akkor még vízzel körülvett szokom réten egy nádasban tanyázott. Innen küldözte be csónakon 85
