Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
lem hiánya miatt nem tartotta magát az utasításhoz. Bár a lakosság nagyrésze rémülten megfutott előlük, a hátramaradottakon mégis rablásokat és gyilkosságokat követtek el. Egyéb kihágásaik közt a templomból kihordott egyházi ruhákba öltöztek, a papot miseruhában lóra ültették s a falun keresztülkergették. Végre a dúlásban elfáradva, zsákmánnyal rakottan tértek vissza Bogsánba. Később a szomszéd községeket is kirabolták. A zsiványcsapat - írja Parcsetics jelentésében - rémületbe hozta az egész vidéket, minek folytán Graentzenstein hivatalosan kérte a kormánybiztost, hogy mentse meg őket ez átkos segítségtől. Úgy látszik azonban, hogy eme kicsapongásokat nem maga Rózsa Sándor, hanem csapatának fékevesztett betyártagjai követték el. Legalább erre vall az a körülmény, hogy a honvédelmi bizottmány december 15-én, a felhozottak dacára, megadta Rózsa Sándornak a végleges bűnbocsánatot. A Közlöny erre vonatkozólag a következő hirdetményt hozta: 5685.c. Miután Rózsa Sándor az ország kormánya által számára megadott amnesztia föltételeit becsülettel teljesíté, magát több veszélyes csatában éppen oly merésznek, vitéznek, mint rábízottak teljesítésében hűnek és pontosnak tanúsítá; úgy azon vád alaptalanságát, mintha a lagerdorfi csata alkalmával tilos kicsapongásokat követett volna el, hiteles tiszti bizonyítványokkal megcáfolá: jövendőbeni jó, erényes és tiszta élet feltételei alatt a számára már megadott köz- és nyilvános bocsánat ezennel megújíttatik és meg- erősíttetik. Miről is az ország minden törvényes hatóságai ezennel értesíttetnek Budapest, dec. 15., 1848. A honvédelmi bizottmány, Kossuth Lajos elnök. Rózsa Sándor csapatát a megújult panaszok folytán, ennek dacára visszarendelték a nagybecskereki táborba, honnan azután december vége felé valamennyit elbocsátották. A csapatot akkor 81
