Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

A nép most már akadálytalanul nyomult a községháza felé. Egyszerre felhangzik a kiáltás, hogy megfogtak egy rablót. Rózsa János, a vasra vert rab volt az a szerencsétlen, ki a bilincs levételével elkésvén, társaitól elmaradt, s az ismeretlen községben utat tévesztve, a nép kezébe került. A felbőszült sokaság nyomban agyonverte.

Cimborái egy ideig vártak rá a falu végén, hol Rózsa Jakab a lovakat tartotta, kis idő múlva azonban, nehogy ők is bajba kerüljenek, gyorsan elvágtattak arra a tanyára, honnan a rablásra kiindultak.

Itt történt meg az osztás, melyhez 12 embernek volt jussa.19 Kilencen voltak a rablók, tizedik volt a községi bíró, ki tudatta a cimborákkal, hogy mikor van sok pénz a kasszában, a tizenegyedik és tizenkettedik részre a szállásadó s a községházánál jelenvolt két esküdt tartott igényt.

Rózsa Sándor a tarisznyából hányta ki tizenkét rakásra a bankót s ugyanannyi rakásra az ezüstpénzt. A végén kisült, hogy egyre-egyre 200 pengőforint s néhány ezüst húszas esik. A jelenlevők bezsebelték osztályrészüket, a távollevőkét pedig átvette az illetőnek bizalmas embere.

Csak Rózsa János osztályrészének nem akadt gazdája. Időközben hírül hozták a tanyára, hogy a nép agyonverte. Tehát hagyatékát kellett letárgyalni és elintézni. Ez röviden meg is történt oly módon, hogy Rózsa János lovát és nyeregszerszámát Szántó János kapta, a reáesett részt pedig a többiek maguk közt felosztották.

Erre ugyanazon utakon, melyeken jöttek, mindnyájan elszé- ledtek.

A zsinóros rablókról sokat és sokáig beszéltek az alvidéken, de senki sem tudta, legkevésbé pedig a hatóság, hogy kik voltak a rejtélyes zsiványok. A moholyi bíró és két esküdttársa pedig még több éven át élvezték a község bizalmát. Sohasem dicsekedtek Rózsa Sándor ismeretségével, s aligha gyanították, hogy ez haláluk után lerántsa róluk a leplet.

Rózsa Sándor népszerűségét sem csorbította akkor efféle rablás gyanúja.

19 Jussa: joga.

76