Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

vetett, de szünet nélküli fürkészése azért a városi hatóságnak is kötelességében áll, mert a csongrádmegyei büki csárdában két al- gyevi pusztázó katona meggyilkoltatván, a gyilkosok egyikének Rózsa Sándor állíttatik. Ezen felyül a folyamodó ellen még azon borzasztó vád is nem alapnélküli, hogy 1838. esztendőben, midőn t. i. Makó városában egy tetemes rablást elkövetendő megjelent, az őket megfogni szándékozó megyei csendbiztost agyonlőtte."

Ezek folytán a főügyész így végezte be jelentését: „Mivelhogy a folyamodó olly ügyesen tudgya magát elrejteni, hogy számos hatóságok rendőreinek fáradozása évek olta sikertelen maradt, - nehogy az általa elkövetettnek állított bűnök még sokáig büntetés nélkül maradgyanak, vagy Rózsa Sándor ha még is ártatlan lenne, magát tovább is betyárkodásra kényszerítettnek állíthassa: ezen okokból az alulírt bátorkodik azon alázatos véleményét előterjeszteni, hogy a folyamodónak legmagasabb urunk királyunk kegyelme biztosítassék, ha bizonyos határidő alatt személyesen elő áll- ván, a törvények értelmébeni szoros vizsgálat után az ellene fen- forgó vádak valótlanoknak tapasztaltaimnak."

Tehát a hatóság csak oly bűntettek elkövetését tulajdonította Rózsa Sándornak, amelyek, bár magukban véve súlyosak, mégis inkább az üldözés közben magát védelmező vakmerő betyár, mint közönséges rabló színében tüntették őt föl. Emellett lehetségesnek tartották ártatlanságát is.

Ám ez a föltevés messze elmaradt a valóságtól. Az algyevi pusztázók és a makói csendbiztos agyonlövése nem sült ki ugyan Rózsa Sándor ellen, de ezért nemcsak ártatlan nem volt, hanem az ismert pusztai rablások mellett néhány községi pénztár kirablásában is részt vett. Két ilyen bűntettet fedezett föl a szegedi várban Rózsa Sándor. Az egyiket Hajóson, a másikat Moholyon, amazt Pestmegyében, Kalocsa mellett, az utóbbit Bácsmegyében, Ada közelében követték el.

Hajósra négyen mentek lóháton a szegedi tanyákról. Délelőtt keltek útra s este már ott voltak a község alatt. Mikor az éj beállott, Csala Ferenc, Rózsa Jakab és Benágh József, kik közül az első a helyszínét már előre kinézte, bementek a községház mögött lévő kertbe, a ház falát kiásták s a község pénzesládáját magukkal a sző73