Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
VI. Az első rablás Rozgonyi uram halasi tanyáján lakott az 1836-ik évben Gárgyán Mihály kertész és családja. Február 9-én este már lepihentek, mikor egyszerre nagy kutyaugatás riasztotta fel őket álmukból. Az öreg Gárgyán Mihály és 20 éves fia, Miska kiléptek az istállóból, hogy megnézzék, mi történt. A ház előtt három ismeretlen lovas állott, kik közül az egyik így szólott:- Miska bácsi, nyissa ki kend az ajtót. Gárgyán engedett a fölhívásnak s bebocsátá a lovasokat.- Ejnye, öcsém, Miska, de megnőttél, mióta láttalak, - mondá az egyik a fiatal legénynek, mialatt a másik abrakot kért az öregtől, mert lovaik éhesek. Gárgyán Mihály észrevette a baltákat és pisztolyt a suba alatt s ellenmondás nélkül megtöltötte a lovasok abrakostarisznyáit. Erre az egyik lovas így szólt az öreghez:- Ejnye, ugyan régen láttam kendet, Miska bácsi.- Én pedig nem is esmérem kendet - válaszolt az.- Most bemegyünk a városba, hanem holnap estvére majd eljövünk és akkor majd megvilágosítjuk kendnek, hogy kik vagyunk. Ezzel elvágtattak. A három lovas ezután nemsokára Gyenise Péter tanyájához ért. Itt ismét beszóltak, lovaikat az istállóban megabrakolták, maguknak pedig kenyeret és szalonnát kértek. A gaz eh ismerte az egyiket látásból. Kajla János szegedi csikósnál látta a múlt nyáron. Megkérdezte tőle, hogy most hová van szolgálatba szegődve, mire azt felelte, hogy Rúzsa Jánosnál lesz feles ökör-csordás. Egy óráig időztek Gyenise Péter tanyáján, azután tovább mentek. Az éj elnyelte őket, s másnap sem látták azon a vidéken. 59
