Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
szetű kedvese. A kegyelem elnyerése iránt tett kísérlet kulcsa is ez az asszony. A megkegyelmezés elmaradván, a fiatal pár egyesítése sem történhetett meg annak rendje és módja szerint. Egy kolduló barát ugyan, kit a tanyák közt elfogtak, összeadta őket egy csárdában, de ennek nem lett foganatja. Az anyakönyvbe nem jutott bele e kény- szer-esketés. Az olyan bujdosó betyár, aminő Rózsa Sándor volt, ki van zárva a házasság szentélyéből is. Titkon szerette tehát Bodó Katát, s hogy megélhessenek - tovább rabolt. Némi szünetet csak a szabadságharc alatt tartott, midőn a nyert bűnbocsánat folytán a hadjáratban ő is részt vett s midőn lovas-csapatának feloszlatása után az 1849. év végéig, mint számadó csikós, Bodó Katával és két gyermekével rendes életet élt, Tari Pál szegedi tanyáján. Innen az üldöző hatóság elől megugorván: a hajsza újra megindult ellene. Elfogatása azonban ismét nem sikerült, sőt az üldözés erélyé- vel fokozatosan növekedett a rablóvezér híre s bűntetteinek száma is. Ezért a helytartótanács 1853. március 26-án kelt hirdetményében 10.000 forintot tűzött ki fejére. A haramia nagyot nevetett, amikor ezt hírül hozták neki. Nem szokott tükörből fésülködni, de most az egyszer megnézte, hogy milyen ez a 10.000 forintos fej.- Hát majd odatartom a nyakamat - mondá gúnyosan -, hogy megszolgáljon érte, aki a 10.000 forintot tarisznyába akarja tenni. Ilyen ember azonban nem találkozott. Pedig volt rá ok, mert Rózsa Sándor az 50-es évek alatt sok olyat követett el, amivel rászolgált az akasztófára. Csak 1857. évi május 9-én fogták el Katona Pál szegedi tanyáján, de ekkor is csak azért, mert megtámadta Katona Pált, s ez és családja védekezés közben lefegyverezték és megkötözték. E pontnál végződik Rózsa Sándor rablóéletének s vele egy egész rablóvilágnak legjelentékenyebb része. Életének teherlapja ebből az időből egész láncolatát tünteti fel a gonosztetteknek, melyek fokozatos süllyedésről tesznek tanúságot. A bűnlajstrom íme itt következik: 1840-ben ellopták Hajós község pénztárát. 1842. évi október 1-én a hódmezővásárhelyi kopáncsi pusztáról, három pásztor elől, 13 darab marhát, 1843-ban Bajmok község határából, Matakovics 56
