Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
V. A rablóvezér élete és bűnlajstroma A szegedi vár kazamatái sok olyan titkot derítettek fel, amelyek nem a nyilvánosság elé valók. De világosságra kerültek ott oly dolgok is, melyek hozzátartoznak ama kor jellemzéséhez, melyben megtörténtek. Természetes azonban, hogy ezeket sem lehet különválasztani egyesek gonosz tetteitől, legkevésbé pedig annak a személyétől, aki évtizedeken át központja és tipikus alakja volt az alföldi rablóvilágnak. Miként és honnan került elő ez az ember, hogy töltötte el ifjú korát és életét, s melyek és minő természetűek voltak az általa és cimborái által elkövetett bűntettek: mindez szorosan hozzátartozik az alföldi rablóvilág történetéhez. 1813. évi július 16-át írták, mikor Rózsa Sándor egy szegedi tanyán született. Apját, ki csikós volt, korán elvesztő, mert egy rablás alkalmával agyonverték. Iskolába sohasem járt, írni, olvasni holta napjáig sem tanult meg. Ő is csikós lett. Már gyermekkorában úgy megülte a lovat, mintha hozzá lett volna nőve s ha felkaphatott egy szilaj csikóra: versenyre kelt a szélvésszel. így nőtt fel ifjúvá. 1835-ben Kajla János szegedi csikós bojtárja volt. De midőn ettől elvált, egyelőre szolgálat nélkül maradt. Ekkor néhány cimborájával bekalandozta a szomszéd községek területeit. Halas város határába is átcsaptak, s itt 1836. évi február 10-én elkövette az első rablást. De kézre került s a szegedi törvényszék másfél évi börtönre és negyed évenkint ismétlődő 25 botütésre ítélte el. A puszták fia azonban megsokalván a botokat: 1837. évi február 10-én megszökött. S ezzel a kocka el volt vetve. A szökött rabot üldözőbe vette a város és megye, de sikertelenül. A szegedi tanyákon biztos menedékhelye volt. Innen intézte cimboráival rablókalandjait. A szegedi határban nem bántották másét, hanem őseink módjára kirohanásokat tettek a külföldre s onnan hordták haza a zsákmányt. 54
