Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

let megtörtént aziránt, hogy a szegedi vár utolsó feladatát teljesíthesse.

Ráday Gedeon gróf, királyi biztos szemelte ki e feladatra. Ráday ekkor a belügyminisztérium rendőri osztályának vezetője volt. A kormány előzőleg másokat is megkínált a királyi biztosi állással, de Forgách Mór gróf nyugalmazott zsandárezredes somogy- megyei kudarca után senki sem merte azt elfogadni. így történt, hogy a belügyminiszter Ráday gróf személyében egyik hivatalnokát bízta meg az alföldi rabló világ kiirtásával.

Ráday örömmel vállalkozott a nehéz, de nemes feladatra s ami nem sikerült Somogy- és Zalamegyében a volt zsandárezre- desnek, az sikerült neki, a szabadságharc volt katonájának, az Alföldön. Sikerének kulcsa azonban, kiváló egyéni tulajdonságain felül, jól megválasztott személyzete s a szegedi vár volt.

Megbízatása után, mihelyt az országgyűlés a szükséges költséget megszavazta, első dolga volt oly egyénekről gondoskodni, kik a rendőri és bűnügyi vizsgálatok terén már kitűntek. A belügyminisztériumból magával vitte Kormos Bélát, ki azelőtt több éven át Pestmegye tiszti alügyésze volt. Reá mindig számíthatott, mikor bátorságra, a rablók és futóbetyárok üldözésében való kitartásra volt szükség.

A kir. biztos azonban jól tudta, hogy a bátorság, tudomány és tűz magukban véve elégtelenek egy rejtelmes rablóvilág leleplezésére, a homályban szőtt bűnszövetség titkos szálainak feltalálására. Ezt a célt csak fortély és ravaszság közelítheti meg. Oly embert keresett tehát, akiben ezek a tulajdonságok is megvannak.

Ráday ezt az embert is megtalálta. Még visszaemlékezett arra a nagy akasztásra, mely az ötvenes években Székesfehérvárt végbement, midőn a Pinkasz-féle rablóbanda hét tagját egyszerre végezték ki. Tudta, hogy ezeket a jómadarakat Fehérmegye központi szolgabírája, a rablók által már akkor rettegett Laucsik Máté segítette bitófára. Arról is értesült, hogy Laucsik hivataloskodása idején több rablóbandát is kipusztított s hogy midőn egy kirándulása alkalmával a rablók elfogták s egy csárda ivójában rögtönbírósági- lag halálra ítélték, a legbámulatosabb fortéllyal vágta ki magát a kelepcéből, végre megtudta, hogy ugyanezt a Laucsikot a hatvanas

48