Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

Az 1869. év vége felé egy bácskai országúton két fiatal, alig 20 éves suhanc megölt egy fuvarost, ki őket kocsijára fölvette s elvit­ték kocsiját és lovait. A királyi biztos csakhamar kézre kerítette ezeket is, kivallatta őket s a bevégzett bűnvizsgálatot még kará­csony előtt átadta a bíróságnak. A törvényszék azonnal leutazott, hitelesítette vallomásaikat, Muraközy László tiszti főügyész pedig megindította ellenük a főbenjáró port, halálbüntetést kérvén fejük­re. A pörbeszédek néhány nap alatt beíratván: a törvényszék zárt ajtók mögött meghozta ítéletét, s a napilapok december hó vége felé távsürgönyileg jelentették, hogy a pestmegyei delegált bíróság a szegedi várban két rablógyilkost halálra ítélt. Ez akkor nagy szenzációt keltett, noha az eset semmi össze­függésben sem volt az alföldi rablóbandák viselt dolgaival. Ezekre csak később került a sor. A törvényszék a nagy ítélkezés után ismét hazajött s csak 1870. év tavaszán tért vissza Szegedre, de ismét csak azért, hogy az időközben fölszaporodott önvallomásokat hitelesítse. Ekkor már Rózsa Sándor is megadta magát s vele együtt hitelesítés alá került az egész szegedi banda. ítélethozatalra azonban először a kecske­méti banda érett meg. Mihelyt Bajdor vallani kezdett: csakhamar kibontakozott a homályból az egész kecskeméti bűnbanda. Az 1870. év folyamán tehát már meg lehetett indítani az ér­demleges tárgyalásokat. Néhány elszigetelt főbenjáró pör letárgya- lása nem jár nehézséggel, de annál több gondot okozott a nagyobb bűnszövetségek tagjainak elítélése. Némelyek egyénenkint akarták letárgyalni az ügyeket oly módon, hogy aki minden bűntettét be­vallotta, az, elkülönítve a többitől. Egymaga kapjon egy ítéletet. Ámde ez kivihetetlen volt, mert eszerint minden ügyet annyiszor kellett volna tárgyalni, ahány vádlott abban előfordult. Ezzel szem­ben tehát fölmerült egy másik terv, mely szerint minden egyes ügy letárgyalandó s ítélettel ellátandó volna, de a büntetés csak annál az esetnél szabatnék ki, mely az illető vádlottra nézve utolsó gya­nánt került tárgyalásra. Volt még egy harmadik eszme is: egy nagy monstre pör, mely többszáz esetet egy írásbeli pör keretébe foglalt volna össze s e pörben egy ítélettel lett volna többszáz ember sorsa eldöntendő. Elvi szempontból tán ez lett volna a legtökéletesebb, de kivihető­32

Next

/
Oldalképek
Tartalom