Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

bugaci pusztán s kegyetlen rablásait már elfogatása előtt sokan gyanították, a közbiztonság közegei pedig tudták is. De azért nem bántották, mert őket is részesíté a haszonban. E kemény gonoszte­vő megpuhítása sok dolgot adott Laucsiknak. Egyebek közt erősen terhelte az a gyanú, hogy Bodri Péter kecskeméti juhászt és hasonnevű fiát kötéllel megfojtották, a ho­mokbuckák közt elásták s az őrizetükre bízott juhnyájat elhajtot­ták. Laucsik már megközelítő biztossággal kitudta, hogy ezt a rab­lógyilkosságot Bajdor János és Muzslai Gyarmati János követték el. De vallani egyik sem akart, enélkül pedig már azért sem lehetett kisütni a dolgot, mert a hullák föltalálása lehetetlen volt. Laucsik tehát fortélyhoz folyamodott. Miután Baj dort semmikép sem sikerült megszólalásra bírnia, végre fölfedezte, hogy a legnagyobb mértékben babonás. S ezzel megtalálta a rejtély kulcsát. Éjféltájban előhívatta Bajdort, égő gyer­tyák közé feszületet helyezett, s fölmutatván egy kötéldarabot, azt mondta, hogy ez Bodri Péter nyakáról való. Éjfélkor megjelent előt­te Bodri Péter szelleme, elbeszélte, hogy miként végezték ki s a kö­telet azzal a kéréssel adta át, hogy azt Bajdor nyakára kössék s mindaddig rajta hagyják, míg bűnét be nem vallja. S amíg a kötés nyakán lesz, a meggyilkolt szelleme minden éjfélkor meg fog je­lenni a börtönében. Bajdor hüledezett ezek hallatára, de keményen tartotta ma­gát. Laucsik azonban nyakára kötötte a kötelet s azzal a figyelmez­tetéssel küldte vissza a börtönbe, hogy az éjfél közeleg. A haramia megrezzent, amint a kötél nyakát érinté. Megkötözött kezekkel roskadozva tért vissza sötét cellájába. A bűn tudata s a meggyilkolt lelkének rémes képzete remegővé tették erős tagjait. Alig zárult be mögötte a nehéz ajtó, a koromsötétben végtelen félelem lepte meg. Imádkozni akart, de a szó elakadt ajkán, s mikor az óra éjfélt ütött (mert Laucsik gondoskodott róla, hogy óraütést halljon) félelme tetőpontjára hágott. Már szinte látta Bodri Péter szellemét, könyör- gött neki, hogy ne bántsa, s könyörgött, hogy bocsássák a vizsgá­lóbíró elé, mert vallani akar. Néhány perc múlva már ott állott Laucsik előtt a megtért bű­nös. A másli még mindig nyakán volt, de már megkönnyebbült szívvel beszélt, mert Bodri Péter meggyilkolását beszélte el. Ketten 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom