Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

Edvi Illés Károly:

EMLÉKEIM A SZEGEDI VÁRBÓL

I. Bevezető

A nemzet életébe mélyen belevágott az a rablóirtás, melyet a szegedi kir. biztosság a magyar Alföldön 1869-től 1873-ig véghez vitt. Fájdalmas operáció volt az, melynek azonban meg kellett történnie, mert a társadalom testén rágódó fekély immár megrontással fenyegette az egész államtestet.

Az alkotmányos kormány 1868-ban nemcsak zilált közjogi, hanem teljesen feldúlt közbiztonsági állapotokat is talált. Hagyatéka volt ez az 50-es évek abszolutizmusának s az ezt követő provizóriumoknak, s a nemzetnek, illetőleg alkotmányos kormányának mielőbb végeznie kellett ezzel a szomorú hagyatékkal. Minthogy pedig a baj legérezhetőbb a magyar Alföldön volt: az ennek kiirtására irányzott működés központjául a szegedi várat szemelték ki.

Ráday Gedeon gróf kir. biztos már az 1868. év végén megtette a nagy munka előkészületeit, tényleg azonban csak az 1869. év elején kezdte meg az elfogatásokat. Személyzete kezdetben csak néhány emberből állott, később azonban, midőn a kazamaták mindinkább benépesültek, a vizsgáló közegeket is szaporítani kellett. Az utóbbiak főnöke Laucsik Máté volt, kit fővizsgálóbíró címmel tiszteltek meg, míg a többiek kir. biztosi vizsgálóbírák gyanánt szerepeltek.

Egy ideig minden bírói beavatkozás nélkül folytatták működésüket, de már az 1869. év közepe táján fölmerült annak szüksége, hogy a beismerésben levő rablók önvallomásait bíróság hitelesítse. Az igazságügyminisztérium Pest megyét delegálta erre a célra s a megye törvényszéke Szilassy István alispán vezetése alatt még ugyanazon év őszén le is utazott Szegedre. Ott voltam én is, mint pestmegyei tiszti alügyész.

27