Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Nánási László: Edvi Illés Károly és műve

jogállam fejlődésében. E tett ideje az 1869-1872-ik évekre esik, - színhelye: a magyar alföld, különösen a szegedi vár, - tárgya: a rablóvilág kiirtása volt". Edvi Illés leírta a Dél-Alföld közbiztonságának állapotát, mely a királyi biztosság létrehozását indokolta, a működés megszervezését és annak történetét. Megállapította, hogy a tevékenység eredményeként „már nyugodtan alhatott az alföldi gazda. A kapukat nem kellett idő előtt becsukni, a lovakat éjen át is őrizetlenül hagyhatta künn a legelőn. Háznak, lónak és tanyának nem kellett külön őr. Megőrizte azt Ráday". Tanulmánya végén a szerző leszögezte: a volt királyi biztos „megérdemli, hogy emlékét hálásan őrizze meg az egész ország. Nagy dolgot művelt ő, mikor tiszta kézzel kioperálta a nemzet testéből azt a rákfenét, amely beteggé tette az egész testet".

Harmadjára a Budapesti Hírlap 1906. június 3-i számának II. mellékleteként megjelent „Emlékeim a szegedi várból" című tanulmányában szólt Edvi Illés az immáron több évtizedes történésekről. Ebben a korábbiakhoz képest részletesebben foglalkozott a királyi biztosság és a bíróság működésével. írásában kiemelt figyelmet kapott Ráday két főmunkatársa, Kormos Béla és Laucsik Máté vizsgálóbírák, továbbá néhány karakteresebb bűnelkövető személyiségének és tevékenységének leírása. De nem kívánt részletezésekbe bocsátkozni, mert mint írta, ha az „egyes bandák feltűnőbb alakjaival visszaidézett emlékeimet mind papírra akarnám vetni: könyvet kellene írnom". Edvi Illés ezen írásában adta meg a királyi biztosság általa tudott megszűnésének okát is, egy addig kifogástalan életvitelűnek hitt, magas kapcsolatokkal rendelkező, dúsgazdag „nábob" elleni eljárással indokolva azt, mely visszatetszést szült a kormányzatban.

Az e közleményben felmerült könyv megalkotása elmaradt, noha ezzel kapcsolatban volt várakozás. Az őt jól ismerő kiváló büntetőjogász, Degré Miklós írta 1918-ban, hogy van „egy tartozása" Edvi Illésnek, aki valamikor a „régi romantikus betyár világ elleni küzdelemben aktív részt vett". A szerző úgy tudta, hogy a valamikori ügyész „tervbe vette az ez időre vonatkozó memoárjainak kiadását", mely munka „egyaránt érdekli a jogászt s a szép- irodalom iránt érdeklődő nagyközönséget".

21