Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Nánási László: Edvi Illés Károly és műve
Ráday Gedeon felismerte az illetékességi területe helyi bírói szerveinek a befolyásoltságát is, s ezért kezdeményezésére az igazságügyminiszter 1869 nyarán Pest vármegye törvényszékét küldte ki az igazságszolgáltatási feladatok ellátására. Az állami bírósági szervezet létrehozása után pedig az 1871. évi LXVIII. te. alapján 1872. március 1-jétől az aradi királyi törvényszék nyert felhatalmazást a királyi biztosság bűnügyeiben való ítélkezésre. Az új bíróság viszont már az Igazságügyi Minisztérium által 1872. február 29-ére elkészített és a Képviselőház elé terjesztett „A törvényszékek illetőségéhez tartozó bűnvádi eljárás ideiglenes szabályozásáról" szóló törvény javaslatában megfogalmazott modern eljárási elveknek megfelelően közvetlen, szóbeli tárgyalásokon járt el, jelentősen felgyorsítva ezzel az ítélkezést. A nyomozások során felderített bűnügyeket csoportosítva kezelték, s ennek során a meghatározott területekhez köthető bűnbandák tevékenysége együttesen nyert elbírálást. Ilyen bűnszervezetekre derült fény Kecskemét, Kiskunhalas, Arad, Szabadka, Szeged központokkal. Ezeknek a nagy bűnpereknek a letárgyalását a kecskeméti ügyekkel kezdte a bíróság: az 1872 augusztusában hozott ítéletek 93, 1855 és 1869 között elkövetett bűnesetet bíráltak el, pl. 7 rabló- és orgyilkosságot, 37 rablást, 39 tolvajlást, 8 orgazdaságot. Az összes perben a bíróságok halálra ítéltek 15, életfogytig- lanra 10, 10-22 évi börtönre 93, 5-10 évre 97 elkövetőt, míg 456 vádlott 1-5 év közötti büntetést kapott. A tárgyalások nyilvánosak voltak, s hatalmas közönség és sajtóérdeklődés mellett folytak. Az országos, a helyi és a térségi lapok tudósítói rögzítették az elhangzottakat, s a tudósítások napokon belül megjelentek az újságokban. A nyilvánosság felhasználása tudatosan történt, hiszen az elkészített vádlevelek közlése, az egyes bűnesetek leírása, majd az ítéletek ismertetése hozzájárult az elrettentéshez, a közbiztonság erősítéséhez. A királyi biztosság munkája számos támadásnak volt kitéve, attól kezdődően, hogy a felderítéseket kiterjesztette a magasabb szintű bűnkapcsolatokra, a bűncselekmények haszonélvezőire is. Számos, addig kifogástalannak hitt életvitelű, módos, befolyásos emberről derült ki, hogy kapcsolódott az egyes bűnbandák tevé19
