Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Nánási László: Edvi Illés Károly és műve
kenyérhaj munkákat csinálhattak, s „imakönyvek és olvasókkal vannak ellátva". A felderítés olyan sikeres volt, hogy a működés 3 éve alatt vizsgálat alá került 4954 bűntény, melyekből a kirendelt törvényszékeknek átadatott 3082 eset: pl. 189 rablógyilkosság, 475 rablás, 1562 lopás és betörés, 162 orgazdaság, 131 hivatalos hatalommal visszaélés. 1872 bűncselekmény a területileg illetékes más bíróságnak lett átadva. Az eljárásokban 1608 fő került elfogásra. A bűncselekmények közül pl. az 1870. évben Kecskemét 394, a Kiskunság 110, Szeged 440, Szabadka 180, míg Bács megye 390 esettel szerepelt. A terület gazdálkodására is fényt vett, hogy ezen év eseteiben 784 szarvasmarha, 1140 ló, 441 sertés és 6203 juh volt a bűncselekmények tárgya. A terheltek közül fogságban került 539, míg szabadlábon maradt 1459 fő. A felderítések során az elfogottak vallomásait végiggörgetve 10-20 évvel korábbi esetekre is fény derült, így az 1840-es évek elejéig nyúltak vissza a megállapított bűncselekmények. Ez abból következett, hogy az akkori hazai büntetőjog nem ismerte az elévülés fogalmát. Ekkoriban az országban a polgári jogrendszer majd minden eleme hiányzott, hiszen nem volt büntető törvénykönyv, eljárási kódex, börtönrendtartás. A cselekmények minősítésére, a résztvevők szerepére, a kiszabott büntetésekre az idejét múlt középkori törvényekre és Werbőczy István Hármaskönyvére hivatkozó bírói gyakorlat volt az irányadó. Az eljárások az 1861-es országbírói értekezleten elfogadott Ideiglenes Törvénykezési Szabályoknak a korábbi rendi jogot némileg újjáalakító rendelkezésein alapultak. E szabályok az eljárás fő formájává a „sommás útoni elítélést" tették, kivéve az ún. főbenjáró büntetéssel (halál) járó eseteket, és az ennél kisebb szankcióval sújtani szokott, de bonyolult tényállású ügyeket. A vádlott kívánságára a hosszas írásos pert is lehetett folytatni, továbbá meg- sz crítá s nélkül lehetőség volt a fellebbez ésre a vá dió és a vá ellőtt számára. Azonban ezek a módok nem voltak alkalmasak a királyi biztosság által nyomozott hatalmas terjedelmű, rengeteg terheltet felvonultató bűnügyeknek a kezelésére. 18
