Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
- No, Sándor, - mondá neki a gróf - most megmutathatod, hogy mit tudsz. íme, itt vagyok, hogy a rablókat kiirtsam. Ha ebben kezemre jársz, megkapod a kívánt hivatalt. Rózsa Sándor már nem volt dicsekedő kedvében, mint Budapesten. De azért ígérte, hogy minden lehetőt megtesz. Egy ideig el is járt a grófhoz. Besúgott neki holmi jelentéktelen titkokat, melyeknek azonban semmi hasznát sem lehetett venni. Egyszer azután elmaradt. A városba sem járt be, a tanyákon is minduntalan változtatta lakóhelyét, s végre már senki sem tudta, hol van. Mindez azt mutatta, hogy baj van. Észrevette ezt Ráday, ki ezenfelül még egyéb terhelő adatok birtokába is jutott. Kétségtelennek tartotta most már, hogy a rablóvezérnek ismét bandája van s ezért elhatározta elfogatását. De miként? Ez volt a kérdés. Búvóhelyét nem ismerték, de feltűnően kutatni sem merték, mert félő volt, hogy ez esetben az egész banda megugrik Szerbiába. Ilyenféle szándékról értesítették a királyi biztost kémei. Tehát cselhez kellett folyamodni. Rózsa Sándornak szeretője volt a városban. Egy céda menyecske, kivel az összeköttetést akkor is fenntartotta, mikor már bujkált. Ráday egy nyalka csendbiztost szemelt ki avégből, hogy ezt a menyecskét meghódítsa. Ez nem nagy fáradságába került a megbízottnak. Néhány nap alatt megkötötte a viszonyt a betyár szeretőjével. A csendbiztos azonban már az első légyotton komor és tartózkodó volt, ami sehogy sem tetszett a szerelmes menyecskének. Levertsége okául elpanaszolta, hogy mennyit kell szenvedniük a gróftól. Mióta Sándor nem jár hozzá, egészen meg van akadva. Ezért azután mindenkit szid és káromol. Senki sem tud úgy a kezére járni, mint Sándor. De hát mostanában úgy eltűnt, hogy azt sem lehet tudni, él-e, vagy meghalt. Pedig már meg is érkezett Budáról a kinevezése. Csak az kellene, hogy jelentkezzék a kir. biztosnál és átvegye.- Hiszen, ha csak ez kell, - vágott közbe a menyecske - akkor sebaj. Holnap délelőtt megjön. Erről felelek. Úgy is lett. Január 25-én délelőtt bejelentő István, a kir. biztos öreg szolgája Rózsa Sándort. Ráday színlelt haraggal fogadta és 123
