Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

Huszágh Miklós délután 5 óra tájban egyedül volt otthon 10 éves unokájával, s éppen ki akart menni a szobából, mikor az ajtón négy bemázolt képű rabló feléje szegzett fegyverekkel belépett. Az öregúr pillanatra meghátrált, de csakhamar összeszedte magát s így szólt:- Mit akartok, aki teremtette?!- Daj nóvcá!26 - válaszolt magyaros kiejtéssel az egyik rabló, mire a többiek megfogván Huszágh nyakkendőjét s hátrakötözvén kezeit, kis unokájával együtt a másik szobába kísérték. Itt előadta pénzét és értékeit, melyet a rablók egyike egy bőrtarisznyába rakott.- Gyerünk, itt az idő! - szólt most a tarisznyás rabló, mire eloltván a gyertyákat, zaj nélkül e szavakkal távoztak:- Ezt nem kell keresni, különben baj lesz.

Összesen háromezer forintot vittek el bankjegyekben, s arany és ezüst pénzben, az osztásnál egy részt a derék csendbiztosnak juttatván.

A biztos ekkor már ismét működésben volt, s a rablást követő napon azzal bizonyítá be erélyét, hogy több gyanús embert bekísért a bácsmegyei törvényszékhez. Az igazi rablók ezalatt tovább garázdálkodhattak volna, ha időközben a királyi biztos kezébe nem kerülnek. Ugyané sorsra jutott később a csendbiztos is.

Rózsa Sándor már január 25-én fogva volt. Miként történt meg elfogatása s miként bánt el a rablóvezérrel Laucsik Máté: erről külön kell megemlékeznünk.

26 Daj nóvcá!: Ide a pénzt!

121