Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)
Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból
tehát még hozzá voltak nőve a rabló erkölcsi egyéniségéhez. Ezért megkegyelmeztetése után is hiányzott életéből az igazság, enélkül pedig a bűnt eltakarni hivatott hazug élettel, szó sem lehetett a javulásról. A legnagyobb veszély ugyan, mely további bűntettekbe sodorhatta, elhárult azáltal, hogy régi cimborái időközben elpusztultak. Kis bácsi, Gacsi, Moró, Osznovits és a többiek már nem voltak az élők sorában, Veszelka Imre pedig még 1853-ban visszavonult a gonosz élettől, s mint tisztességes kocsmáros tartá fenn magát. Régi bűntetteinek e tanújától tehát nem kellett félnie. Sem el nem árulhatta, sem újabb bűntettekre nem csábította. Ezért a megkegyelmezett rablóvezér legszívesebben Veszelka Imrénél tartózkodott. Ez viszont nem utasíthatta őt ki hajlékából, sőt némi kötelezettséget érzett iránta az együtt leélt titokzatos múlt fejében. A bűnhődés által le nem rótt bűntettek átka volt ez Veszelka Imrén, ki tizennyolc évi tisztességes élet után is közösségben maradt régi bűntetteivel, s takargatni volt kénytelen egy nálánál gonoszabb ember újabb bűntetteit is. Mert csupán idő kérdése volt, hogy Rózsa Sándor mikor keveredik újabb cimboraságba. Megélhetése egyelőre nem okozott neki fejtörést. A szegedi tanyás gazdáknál tőkepénzei voltak elhelyezve, melyeket korábbi rablásaiból takarított meg s amelyekhez bármikor hozzányúlhatott. Az illető orgazda életével játszott volna, ha a nála letett összeg kiadását megtagadja. így jutott a rablóvezér mindjárt kiszabadulása után annyi pénzhez, amennyire szüksége volt, s így történhetett meg, hogy azonnal volt kocsija és lova. Egy napon, mikor már bejárta ismerőseit, Veszelka Imre azzal állított be Osztrovszky József, akkor szegedi ügyvédhez, hogy Sándor beszélni óhajt vele. Ez kijelenté, hogy elfogadja őt, mire Veszelka felvilágosítá, hogy Rózsa Sándor az uccán várja kocsin, mert lovait akarja neki megmutatni. Ez a két ló Osztrovszky becslése szerint megért vagy 1000 forintot, s midőn figyelmeztette Rózsa Sándort, hogy nem jó vége lesz a dolognak, s hogy olcsóbb lovakkal is beérhetné: az hetykén válaszolt, hogy Rózsa Sándor mindig 117
