Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból (Kecskemét, 2009)

Edvi Illés Károly: Emlékeim a szegedi várból

XIV. Szegedtől-Szegedig

Tizenegy év nagy idő egy ember életében, - kivált ha börtönben kell azt eltöltenie. Rózsa Sándor fölött ennyi idő telt el attól kezdve, midőn Szegeden elfogták, s ugyanonnan mint rabot elszállították, ama napig, amelyen oda, mint szabad ember, visszatért.

Tizenegy évi raboskodás rendszerint kevés följegyezni valót nyújt. Rózsa Sándor életében azonban ez az időszak is telve volt érdekes és tanulságos eseményekkel.

Mikor 1857. évi május 10-én a bíróságnak átadták, csak egy pozitív vád forgott fönn ellene: Katona Pál életveszélyes meglövése az előző napon. Emellett csupán az terhelte, hogy még 1853-ban a rablóvilág főnöke s a forradalmi párt eszköze gyanánt jelölte meg az a hirdetés, mellyel 10.000 forintot tűztek ki fejére.

Ez persze kevés alapot nyújtott az elítélésre. Pedig minden áron el akarták ítélni a hírhedt betyárt és rablóvezért és pedig minél gyorsabban, s lehetőleg akasztófára. De ezt csak úgy érhették el, ha valamely rögtönbírósági esetet sütnek ki ellene. Megindították tehát a legerélyesebb nyomozást.

A törvényszék elnöke fölhívást intézett a különböző hatóságokhoz, hogy szolgáltassanak adatokat Rózsa Sándor ellen, a vizsgálóbíró pedig számtalan tanút hallgatott ki aziránt, hogy mennyiben valók ama híresztelések, melyek a rablóvezért egyik vagy másik rémtett elkövetője gyanánt tüntették föl. A várt eredmény mindazáltal elmaradt.

A hivatalos jelentések s a fölvett tanúvallomások temérdek gyanút halmoztak össze a rablóvezér feje fölött, de elfogadható és teljes bizonyítékot csak kevés esetre nézve nyújtottak. Olyan bűntett pedig egyáltalán nem bizonyult be ellene, mely statáriális eljárásra, vagy éppen elítélésre alkalmas lett volna.

Csak egyetlen rablást tudtak ellene fölhajhászni, s ehhez kö- römszakadtig ragaszkodtak, hogy a rögtönbírósági akasztások számát a leghírhedtebb betyár s egyszersmind forradalmár kivégzé110