Wicker Erika: Rácok és vlahok a hódoltság kori Észak-Bácskában (Kecskemét, 2008.)
III. TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK
nyom nélkül elpusztult Árpád-kori templom közelébe temetkeztek a MADARASI balkániak, hozzájuk köthető épületnyomok nem voltak a területen. 3 ' 3 A BÜKKSZÁLLÁSI lelőhely biztosan „templom nélküli temető." 354 A DOMBÓVÁRI temető területén „templom alapjait vagy fatemplomra utaló nyomot" nem talált Gaál Attila, de megjegyezte, hogy „a temető nagyfokú bolygatottsága [...] némi bizonytalanságra ad okot. " 355 BÁCSALMÁS rác-vlah temetője viszont csak kismértékben volt bolygatott, területének mintegy 90%-át összefüggően tártuk fel, s ennek alapján határozottan állíthatom, hogy a területen nem állt templom. Ezt egyébként közvetve írásos adatok is alátámasztják, melyek szerint a 18. század közepén még fa sírjelek álltak a temetőben, fa- vagy kőépítményről azonban nem történik említés. 336 Ugyancsak nem találtunk épületre utaló nyomokat a MÉLYKÚTI temető homokdombján, s nem jeleztek ilyeneket a KATYMARI, a CSÁVOLYI, a BÁTMONOSTORI és a dunántúli másik három lelőhelyen sem. III.1.3. EGYRÉTEGŰ TEMETŐK A sokszor évszázadokon át használatban levő középkori magyar templom körüli temetők természetszerűen többrétegüek, különösen a templomépületek közelében figyelhető meg többszörös rátemetés. 357 Egyrétegű ezzel szemben a dunántúli, viszonylag nagy sírszámú, összefüggően feltárt DOMBÓVÁRI és FONYÓDI temető. Mindössze két-két sírt ástak egymásra ESZTERGOMBAN. 35 * Nem jeleztek rátemetést az észak-bácskai BÜKKSZÁLLÁSI, KATYMARI továbbá a kevés ismert sírszámú BÁTMONOSTORI és CSÁVOLYI feltárások dokumentációi sem. A MADARASI temető bolygatott sírjai többnyire a korábbi Árpád-kori temető részei, melyekre olykor ráásták a 16-17. századi temetkezéseket. 339 A MÉLYKÚTI temetőben három gyermeksír igen közel feküdt egymáshoz, de sírfolt hiányában tényleges rátemetés nem állapítható meg. 360 GYŐRBEN „a temetés módja szerfelett érdekes és elgondolkoztató. Rátemetés alig fordul elő ennyi sír között. 16 sírnál voltak csak kisebb bolygatások. " 61 Adatok hiányában azonban nem dönthető el, hogy ezek véletlenszerű rátemetések-e, avagy esetleges családi sírcsoportokkal függenek-e össze. A legnagyobb ismert sírszámú BÁCSALMÁSI temetőben - bár olykor az egymás melletti sírok foltjai jelentkezésük szintjén összeértek, rendkívül ritka a rátemetés, 362 annak ellenére, hogy a temetőt az időnként ugyan igen kis lélekszámú vagy szinte teljesen elnéptelenedő falu lakói lényegében a 18. század végéig használták 363 ( 1. ábra). 3:53 Kőhegyi Mihály ásatási dokumentációja, 1960, 1975. TIM RA 213-2001; RégFüz. Ser.I. No. 14. 1961 83.; RégFüz. Ser.I. No.29. 1976 66.; Kőhegyi Mihály folytonosságot feltételezett a temetőhasználatban a 11-16. század között (H. TÓTH Elvira 1990 183.), holott erről nincs szó. 354 KOREK József 1994 198. 355 GAÁL Attila 1982 180. j56 „Az 1767-es kánoni látogatás idején még mindig ez a messze fekvő temető volt használatban, amelyről azt írják, hogy háromnegyed órányira van a községtől, és hogy a temető régi, a török kivonulásának idejéből való. Nem állapitható meg egyelőre ennek az első almási temetőnek a helye. Azt hiszem, ez a régi óalmási temető lehetett, amelyet a község áttelepülése után továbbra is használtak. A távol eső temető nagyon el volt hanyagolva: nem volt kerítése, ezért a jószág bejárt legelészni, sőt a csordapásztorok tüzet rakván, még a kereszteket is elégették. " UDVARDY József 2003 96. 357 BÁRDOS Edit 1987 8. A viszonylag nagy sírszámú kaposvári lelőhely nyugati és északnyugati szélén „egyrétegű a temető, és sírsorok, összetartozó sírcsoportok figyelhetők meg [...] A templomhoz közeledve fokozatosan válik egyre zsúfoltabbá a temető. A legszélső síroktól számítva kb. 8-10 m után megkezdődnek a rátemetkezések, többszörös sírátvágásokkal. Mint általában, a temetkezések a templom közvetlen körzetében mutatkoznak a legsűrűbben. " U.ott 358 Esztergom 28. és 29. Inf.; 32. és 33. M. Ad. sírok. Mindegyik lelet nélküli volt. LÁZÁR Sarolta 1999 312-313., 315. 359 A madarasi 63. sírt a 65. sírra, 76. sírt a 74. és 75. sírra (utóbbiban S végű hajkarika volt), 85. sírt a 82. és 83. sírra, 87. sírt a 86. és 88. sírra, 93. sírt a 92. sírra ásták. Kőhegyi Mihály ásatási dokumentációja 1975. TIM RA 213-2001 j6 ° Mélykút 11., 19. és 20. sírok, mellettük a 20. sír szórvány csontjai. Wicker Erika ásatási dokumentációja, 1991. KJM RA 98.860 361 MITHAY Sándor 1985 196. 362 Részben bolygatta a 69. sírt (Inf.II, m: humuszréteg+8 cm, tájolás: 52-20, szántás bolygatta. Jobb alsó lábszárát a 70. sír ásásakor dobták ki) a 70. sír (Infi., m: humuszréteg+8 cm, tájolás: 52-20, szántás bolygatta. Sírfoltja a 69. sír jobb medencelapátjánál kezdődik).; A 213. sír (Infi., m: hiimuszréteg+40 cm, tájolás: 250-70) ásásakor viszont megbolygatták az alatta levő 214-215. sírokat (Infi., m: humuszréteg+30 cm, tájolás: 290-110), és a csontokat összedobálták. Wicker Erika ásatási dokumentációja 1993, 2001. KJM RA 99.857; 2002.1114; Polgár Zoltán ásatási dokumentációja 1995-1996. KJM RA 2002.1105 363 Halmos-Halymas a 17. századi kevés forrás szerint csak időszakosan volt - többnyire igen gyéren - lakott (7. táblázat). Ezidőtájt bizonnyal az Oalmás-homokbányai (eredetileg rác-vlah temetőt) használták, mert az 1719-ben - új telepesek által megalapított új falunak, azaz a mai Bácsalmásnak csak ekkortól volt belterületi, templom körüli temetője. Ennek ellenére a homokbányai régi temető is még 1790-ig használatban volt: ekkor temették ide Nákity Gáspár 11 éves fiát március 8-án. 0 az
