Wicker Erika: Rácok és vlahok a hódoltság kori Észak-Bácskában (Kecskemét, 2008.)
II. ÉSZAK-BÁCSKA A HÓDOLTSÁG KORÁBAN
ket válasszanak új hazájukul. Az új lakosok bizonnyal a könnyebb élet és boldogulás reményében költöztek a török birodalom egyik tartományából a másikba. 116 A beköltözés tényleges okát, hátterét és többé-kevésbé pontos idejét az 1560-1561. évi tahrir defter, s benne I. Szulejmán éppen vizsgált területünkre vonatkozó rendelete világította meg: „Amikor a most nevezett liva újbóli összeírása elrendeltetett, arról is felséges parancs érkezett, hogy az új defterbe a következők jegyeztessenek be. A nevezett livában a Zombor és Baja közötti terület a szultáni hódítás óta üres és puszta, ugyanakkor a birodalom belsejéből a budai végekre tartó és onnan visszatérő utazók útvonala. Az ellenség várainak, Egernek, Gyulának és Szigetvárnak a lovas és gyalogos hajdúi állandóan lesben állnak e vidéken, és nem hagynak fel gonoszságaikkal és gazságaikkal. Feltétlenül szükséges, hogy a vidék benépesüljön és újraéledjen, hogy sátorlakó vándorokból és különböző lakóhelyekről bizonyos mennyiségű rája-népet hozzanak a szóban forgó, kipusztult Aranyas, Gara és Borsód nevű falvakba, akik, miután ezeket benépesítették és újraélesztették, százan szabados lovasként szolgáljanak. Állhatatosan védjék és oltalmazzák a jövő-menő utazókat és a környék népét a hajdúk portyáitól, akadályozzák meg kártevésüket és ártalmukat. Az új szultáni defterbe bejegyeztetett, hogy amíg a száz lovas kitartóan azon van, hogy a szóban forgó vidéket felélessze, a jövőmenő utazóktól a kártételeket távol tartsa, és a vidék védelmében fogyatkozást ne engedjen, a vallási és állami törvények által elrendelt összes adó, rendkívüli hadiadó és szolgáltatás alól mentes és szabad legyen. " ni A három lakatlanná vált magyar településre, Arany-Gomi Aranyasra, Garára és Borsód Borsotra 118 1561 táján 119 beköltöző balkániakat újabb tömegek követték, s a század utolsó harmadára az elnéptelenedett észak-bácskai falvak nagy része újratelepült. A folyamat eredményeképp a terület lakossága és településhálózata alapvetően megváltozott. 1570-157l-ben Baja környékén 28 lakott település volt, 120 az 1572. évi összeírás szerint pedig „szerb" lakói voltak Kelebiának, Tompának, Ludasnak, Borsotnak, Mátiháznak, Mélkútnak és Ivánka pusztának is. 121 1578-ra a bajai náhije 29 lakott helyéből már csak Szeremle-Szeremlén, Monostor, Csanád és Besenyő-Besnő volt magyar. „Az első három nagy lélekszámának köszönhette kitartását, egy évtized alatt azonban az ő lakosságuk is fogyott. Szeremlén 1570 körül 76 dzsizje-fizető háztartást írtak össze, 1578-ban 66-ot, Monostoron 34ről 2 2-re, Csanádon 54-ről 39-re csökkent a családok száma. B es nőt az első időpontban 9 család lakta, 1578-ra számuk kettőre apadt: a falu halálra volt ítélve", [12 és soha többé nem települt újra: nevét „Azok a rácok, akik a 16-17. században költöztek fei a Balkánról a magyarországi hódoltságba, már nem a török uralom elől menekültek egy még meg nem szállt országba, hanem a török birodalom egyik tartományát cserélték fel egy másikra, amelyben könnyebb életet reméltek. Anyaországukat akkor hagyták el, amikor az már néhány évtizede vagy esetleg egy-két évszázada török uralom alatt állt. Az átköltözők az új lakóhelyre is magukkal hozták ezt a múltat: a kényszerűségből szilárdnak elismert török berendezkedés megszokását. Generációk óta abban éltek, hogy sorsukról és mindennapjaikról csak a hódítóknak van joguk dönteni, s megtanulták, hogy boldogulásukat, gazdasági és társadalmi előrejutásukat is az általuk nyújtott kereteken belül kell keresniük. " HEGYI Klára 1976 183. 117 HEGYI Klára 2001 1289.; U.ö 2007 312.; HEGYI Klára - FODOR Pál 2002 13-14.; Részleteket ill. adatokat közöl: VASS Előd 1989 168-169.; A „rája" jelentése: „adóköteles alattvalók megjelölése, kezdetben tekintet nélkül vallási hovatartozásukra, a késői oszmán korban már csak a keresztény alattvalók vonatkozásában használták. " MATUZ József 1990 245.; Adózási módjukról: U.ott 87-89.; Kőhegyi Mihály úgy vélte, hogy a betelepítésre 1556-1569 között került sor, oka pedig szerinte - az volt, hogy „a bajai és a madarasi palánkot körülvevő félkatonai falvakban egyrészt a török szempontból megbízható népesség lakjon, másrészt pedig ezeknek a falvaknak hadrafogható férfiai teljesítsenek szolgálatot a palánkokban. " KŐHEGYI Mihály 1998 177.; Hivatkozást nem közöl. A Szulejmán-féle rendelet szövegének és annak ismeretében, hogy a Szelak Niko vezette müszellemek csak igen rövid ideig teljesítettek szolgálatot a bajai és a zombori palánkban (ld. később), magyarázata kétséges. A madarasi palánk azonban ekkor nagy valószínűséggel még nem is létezett, ráadásul erre maga Kőhegyi is rámutat: „nem a hódoltság korai szakaszában készülhetett ". U.ott 181. 118 A települések névalakját mindig aszerint adom meg, ahogy az adott korban nevezték: a közép- és hódoltság kori névalakot ENGEL Pál 2002, az 1598 körülit a Pálffy-féle oklevelek, a 17. századit pedig IVÁNYI István 1907 és U.ő 1909 ill. VASS Előd 1980 alapján. 119 „A telepítést egy 1559. június 14-én kelt szultáni rendelet némileg eltérően írta le. Eszerint a szigetváriak szüntelenül zaklatják a Zomborból Budára tartó utat. Ezért egy korábbi rendelet Harka faluba 'sátorlakókból ' ötven müszellem családot rendelt telepíteni, a mostani pedig az ő helyükre ötven puskás müszellemet és további harmincat, összesen nyolcvanat, hogy az utat Bajáig vigyázzák. (Harka vagy más olyan falu, amelynek neve a leírt betűk adta szóképbe erőltetés nélkül beolvasható, Zombor és Baja között nem volt; a szultáni tanács rendeleteiben a kisebb helyneveket rendszeresen elírták: ezúttal valószínűleg Gorából lett Harka.) " HEGYI Klára 2001 1289. 182. j.; U.ő 2007 I. 312-313.173.j. 120 VASS Előd 1989 170. A települések nevét sajnos nem közli. 121 UNYI Bernárdin é.n. 58. Forrást sajnos nem közöl. 122 HEGYI Klára 2001 1286.; U.ő 2007 I. 309.
