Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Novák László Ferenc: Gazdálkodás a tanyákon a XIX–XX. században

219

dásra rendezkedett be. Jóllehet, a földesuraság a mezeikertes határ felszámolására törekedett, az annak nagy kiterjedése miatt nem valósulhatott meg. Ennek megfelelően a 3/4 telkesnél nagyobb gazdák tanyaföldeket kaptak a határ távoli részein, míg az 1/8 és 2/8 telkesek („fél- fertályos", „fertályos" jobbágyok) a várostól közvetlen északra, a Fertály földeken három nyomásra osztott dűlőkben kapták meg úrbéri illetőségüket.9

Az úrbérrendezés, úrbéri megváltakozás, a jobbágy viszonyok felszámolása az 1836/38. évi törvénykezés következtében indulhatott meg, azonban annak teljeskörű végrehajtását az 1853. március 2-i úrbéri pátens tette szükségessé.10 11 A XIX. század közepén tehát megszűnt a jobbágyrendszer, s ezzel együtt a kötött gazdálkodás, a nyomásos földművelési rendszer. A tagosítások révén egyesített saját földbirtokon történhetett a gazdálkodás. Mindez a tanyásodás folyamatát erősítette.

Az úrbérrendezés lehetővé tette a kiterjedt belső legelők felosztását is a volt jobbágyok között, s ami igen jelentős, földhöz juttatta a földdel nem rendelkező zselléreket is (nyolc zsellér osztozkodhatott egy egész jobbágyteleknek megfelelő földterületen). Cegléden például 1864-ben került sor a legelő felosztására.11 A határ déli részein, a homokvidéken is megjelentek a tanyák. Nagykőrösön 1875-re fejeződött be a nagy kiterjedésű belső legelő (Alsó- és Felső-járás) felosztása a lakosok között.12 A pusztákon is saját tulajdonnal rendelkező lakosok állandó lakó és munkahelyévé vált a tanya. A népesség gyarapodása a puszták fokozatos önállóságá9 NOVÁK László 1982.

10 Vö. SZOKOLAI István: Az Úrbéri Törvényszékek teendői a volt Jobbágy és Földesúr közti Jogviszonyoknak s azok Rendezésének Ismertetése. Pest, 1856.

11 GALGÓCZY Károly 1873. 214.

12 NOVÁK László 1994.