Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Novák László Ferenc: Gazdálkodás a tanyákon a XIX–XX. században
217 dekében a XVIII. század második felében a nyomásos határhasználati rendszert alakították ki a Jászságban és a Kiskunság északi területén. A törzshatárt három nyomásra (calcatura) osztották fel, de a Hármas Kerület felsőbb utasításra a négy nyomás bevezetését is szorgalmazta. A kötött határhasználat nem tette lehetővé ugyan a határbeli üzemhelyek, illetve üzemközpontok, a tanyák kiépülését, azonban sajátos módon azok kialakulhattak, illetve megmaradhattak. Példaként Szabadszállást szükséges megemlíteni. A redempció során birtokba vett földeken gazdálkodó lakosok a helységtől távol, a Kígyósér mentében alakították ki gazdasági központjaikat, építették fel szállásaikat („Kígyósi szállások"). A határrendezés során felosztották három részre a határt, azonban megmaradtak továbbra is régi szállások, amelyek negyedik nyomásként vettek részt a vetésforgásban.4 A Kiskunság déli területén, a nagy mezővárosok határán (Halas, Félegyháza, Majsa) kötetlen határhasználat alakult ki, s ennek megfelelően mezeikert-tanya üzemközpontok épültek ki ott. A közeli, távoli pusztákon a nagy meny- nyiségű jószág legelt (heverő marha, növendék ló, juh, sertés), ahová kora tavasszal elhajtották a jószágot (pl. a jászberényiek Lajos és Mizse pusztára, Cegléd és Nagykőrös határán keresztül),5 s ott is szükségszerűen kialakultak a szállások, az ember és az állat védelmét szolgáló üzemhelyek. A puszták jobb minőségű földjét 4 NOVÁK László Ferenc id.m. 2002. 91. Itt szükséges megemlíteni, hogy Jászberény határát két nyomásra, vetőre osztották, de a tápiószelei határ mentén, a Hajta folyásánál voltak a „Berinyi Tanyák" 1800-ban. Hasonlóan, Jászapáti belső határát is Felső- és Alsónyomásra osztották, a harmadik nyomás azonban Hevesivány pusztán volt, ahol a szállások is megmaradhattak. 5 „Die 16. Marty Jász Berényiek marhájokkal Várasúnk mellől Csemus Pál Lakosúnk rugót üsző szőke borját el hajtották, eszre véven, utánnok ment más nap Mezsei pusztára de a' számadó már akkor ot nem volt, a' bojtárok pedig meg vallották, hogy ot volt." - jegyezte fel 1763-ban Cegléd mezőváros tanácsának nótáriusa. AJMTDA.
