Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Bárth János: Erdélyi utakon

84 parcella út-é vagy szántóföld. Valahogy mindig eldöntöttük. Én rendre erősködtem, hogy a tér­kép szerint útnak kell lennie, Laczkó János pe­dig minden autós tudományát bevetette, hogy a Campót átvezérelje az előttünk barnuló árko­kon, halmokon, vizenyős sömlékeken. Az ame­rikai farmerek számára tervezett Campó helyt állt. Bizonytalan kimenetelű alkonyati tekergé- seink után, falvak sokaságán át megérkeztünk Bogdándra, ahol egy olyan gazdánál szálltunk meg, aki éppen pálinkát főzött. Ránk bízta a kóstolást, és mi nem álltunk ellen. 2001 júniusában Bács-Kiskun megyei mú­zeumigazgatók számára tanulmányi kirándu­lást szerveztem Erdélybe. Velünk tartott Nagy Ferenc megyei alelnök is. Varságon, sokszori kutatásom színterén, emlékezetes vacsorával traktált bennünket Pál Péterné Dénes Matild. Előzőleg Laczkó János Bánkiné Aranka társa­ságában felkapaszkodott Tálasbércére, hogy megtekintse Romsics Imre ottani hajlékát, néhai Berkeczi Pál házát. Laczkó János, a tömörkényi gazdák sarjadéka máig tanulságos történetként meséli, hogy a kalocsai Romsics Imre varsági gazdaszerepben tetszelegve miként figyelmez­tette őket, hogy ne össze-vissza járkáljanak a kaszálón, hanem szépen, libasorban haladva nyomot kövessenek. Ezen az igazgatói kiránduláson „csak úgy véletlenül" útba ejtettük Csíkszentgyörgyöt. Meglátogattuk Pálfi János plébánost, úz-völgyi és csíkszentgyörgyi kutatásaim áldozatos se­gítőjét, népszerűsítőjét. A máréfalvi születésű székely pap és Laczkó János között - varsági- asan szólva - talált a szó. Jó barátságba keve­redtek. Ezért is ismétlődött meg 2001 októbe­rében egy alcsíki „kiruccanás" formájában a Gyulafehérváron vendégeskedő Laczkó János és Nagy Ferenc csíkszetngyörgyi látogatása. Én már korábban eljöttem Gyulafehérvárról, mivel

Next

/
Oldalképek
Tartalom