Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Bereznai Zsuzsanna: „Maradjon csak bíró: Laczkó!”

64

lasztóinak a túrós csuszát s ebből a pletykából applikálták a kortesnótát:

Eggenhofernek hajói Pállott szájú szavazói Hozzák a három slepp csuszát Ehetnek már, éhes kutyák!

...Jobb is, ha már nem csinálunk kortesnótát..."

KÉT BÍRÓVÁLASZTÁS KORTESDALAI TÖMÖRKÉNYBEN A XIX-XX. SZÁZAD FORDULÓJÁN21

A két kortesdal mint a közköltészet példái

A kortesdalok természetes sorsa a gyors feledés volt, hiszen ezek az alkalmi szövegek - időszerűségüket elvesztvén - hamar feledésbe merültek. Már csak azért is, mert többnyire egy-egy népszerű, „lopott" dallammal szólaltak meg - s a szó elszállt, a régi népdal pedig az eredeti szövegével élt tovább. Az pedig a ritka kivételek közé sorolható, ha egy-egy bíróválasztásra megírt kortesdal-szöveget a bíró családja a mai napig meg is őrzött.

Laczkó János családja is őriz két kéziratot: az egyik egy 1898-as, a másik pedig egy 1900. évi tömörkényi bíróválasztáshoz kapcsolódik. Az első kortesdal kézírása tanult emberre vall, a gyakorlott versfűzés és a rímelés azt sugallja, hogy a szerzőnek nem ez lehetett az első alkalmi verse - s a kimódolt hatáskeltés terén sem járatlan. A családi hagyomány szerint az első kortesdalnak a szerzője az akkori tömörkényi

21 A tanulmány első változatát Laczkó János 1984-ben írta mint III. évfolyamos restaurátor szakos hallgató a Képzőművészeti Főiskolán. A dolgozatot később Kálmán Lajos kecskeméti népzene- kutató látta el jegyzetekkel. Ezek jelentős segítséget nyújtottak számunkra a szövegben szereplő népdalok felismerésében.