Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Bereznai Zsuzsanna: „Maradjon csak bíró: Laczkó!”

57

a rossz bíró, ki ajándékra néz régies szóhasználati formák.6 7 A bíró alakja a helyhez kötött szólásokban is gyakorta előfordul: Elvesztette a szája ízét, mint a pápai bíró (A beteg bírónak tokaji bort rendelt az orvos, s felgyógyulása után is azt itta, hogy visszanyerje a szája ízét.), Megfekszik a kocsiban, mint a paksi bíró, Megforog vele, mint a sápi bíró a menyivel, Úgy ül a székben, mint a tömördi bíró. A magyar nyelvterületen ugyancsak gyakori Sorba megy, mint a falusi bíróság tréfás szólásunk azt fejezi ki, hogy 'egyszer mindenki sorra kerül' - Sorba megy, mint az alpári bíróság, Sorba megy, mint a tápéi bíróság...'

A FALUSI BÍRÓ SZEREPE A MAGYAR PARASZTTÁRSADALOMBAN

A magyar falu önkormányzatának szervei közül a legfontosabb a falusi bíró volt.

Az államalapítást követő két évszázadban a falvak élén falunagyok (villicus) álltak, a XIII— XIV. század között nevük a falusi bíró (iudex, Richter) névvel cserélődött fel.

„A bíró volt a falu közösségének a képviselője, vezetője és irányítója. Mindaz, ami a falu önkormányzatában megvalósulhatott, legnagyobb részben a bíró kezében összpontosult. Segítő társai voltak az esküdtek."8 Megbízatásuk rendszerint egy évre szólt. S a falu lakosságának bármely tagját bírói rangra emelhette a közösség.

A bíró tevékenysége igen sokoldalú lehetett: ő kezelte a falu proventusát, ő vezette a földosztást, a falu könyvét - „az ő szeme rajta volt az egész falun". Ez azt jelentette, hogy ellenőrizte a falu határát, hogy nem szántottak-e

60. NAGY Gábor 1976. 86.

7 MARGALITS Ede 1990. 66.

8 SZABÓ István 1948. 281.