Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Sümegi György: Genezisek: Szalay Lajos, Anna, Mark, Bencsik István
53 ahogyan az Isten, a Teremtő ujjhegyei érintik az alaktalant. Azóta a témától, motívumtól nem tudok szabadulni. így készült 13-15, éppen most készült el a 16-ik, de 10 még biztosan készülni fog. Korábban, amikor testrészekkel foglalkoztam, szándékom ellenére istenképmássá váltak a szobraim. [...] Akkor jutott eszembe az a gondolat, ha a Teremtő saját képmására teremtette az embert, az ember képmásából vissza lehet következtetni az isten képmására. Csak a dimenziókat kell véglegesen megváltoztatni. [...] A felnagyítás bizonyos szintjén új minőség, új valóság jön létre. Mivel a szobraim túlnyomó része végletesen felnagyított: istenképmássá váltak. Tehát a Genezissel való találkozásom nem ért készületlenül". S való igaz: a Teremtő ujja, annak egy végletesen fölnagyított, különféle helyzetekben (fekvő, álló stb.) megmutatott eleme, a TEREMTŐ UJJÁNAK EGY ÍZE, kis részlete változik át magára a teremtőre, a teremtésre utaló jellé, plasztikai alapképletté. Bencsik Genezis-sorozatában a kis eltérések, apró módosulások kifejezés-tartománya is beszédes. A sorozat VII. darabja a pihenő, vízszintes helyzetben a Teremtés hetedik napjára utal. Három Genezis létrejöttét, az alkotóknak ezen műveikhez fölvezető szálait, motivációit szerettem volna összegyűjteni. Három Genezis genezisét azért, hogy a létrejövés, az alakulás, a művé - akár illusztrációvá - válás folyamatába bevilágítsak. Nem minősítettem, nem helyeztem el életművük fonalán a Genezise két. Talán összegző tanulságképpen egyetérthetünk a 70. éves Szalay Lajos summázatával: „A Genezis időtlen. A benne elindult dráma ma is folytatódik. [...] Az apokalipszis négy lovasa a paradicsomkertből indult el, hogy a boldogság helyett a kétségbeesés felé tereljenek bennünket".
