Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Bathó Edit: Szent Vendel szobra Jászberény határában

utca 7. szám alatti házához mentek az ún. Vendel-ebédre, ahol már várta őket a finom birgepörkölt. A tagok úgy tartották, hogy igazi birkapörköltet csak István bácsi tud főzni, mert érti a csín- ját-bínját. Az udvar egyik sarkában hatalmas ötven literes bográcsban főzte az ízletes ételt, a többiek közben megterítették a hosszú kecskelábú asztalt és mellé lócákat állítottak. Ha rossz idő volt, akkor a fészer alatt terítettek. Az ebédre a társulati tagokon kívül meghívták a város elöljáróit és a papot is. A vendégsereg jó étvággyal fogyasztotta el a finom ételt, miközben a torkukat jó fajta neszűri kadarkával öblögették.

Később dalikáztak is egy kicsit, majd estefelé hazamentek. A Vendel-ebéd zártkörű férfimulatság volt, nők nem vehettek részt rajta.

Amikor István bácsi 1964-ben meghalt, hamarosan a Vendel Társulat is feloszlott. A Vendel-ebédek pedig teljesen megszűntek, mert senki sem vállalta magára ezt a feladatot. Horti István főzőtudományát a fia, az unokája és a dédunokája vitte tovább. (A hagyományoknak megfelelően mindegyiküket Horti Istvánnak hívják.) Unokája családja ma is őrzi a nagyapa emlékét, birkát tartanak egy négyszállási tanyán, s tiszteletére minden évben Vendel-nap- kor (november 20.) birkát vágnak, és ún. Ven- del-ebédet rendeznek a családtagoknak és a barátoknak. (Jóllehet, a családban senkit sem hívnak Vendelnek.)

A Jászságban korábban működő Vendel Társulatok közül napjainkra csupán a jászbol- dogházi maradt fenn. Jászberényben az 1990- es évek elején megalakult Gazdák és Polgárok Köre vállalta magára Szent Vendel tiszteletének ápolását, a régi szokások felelevenítését, és ter41

Szent Vendel, a Piarista templom oltárképe, Kecskemét