Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Kovács Zita: A ferences kincsek kálváriája
31 élet bontakozott ki. A ferences világi rend mellett nem ritkán 4-6 társulat is működött egy-egy templom közösségében. E társulatok nemcsak külső csillogást, pompát jelentettek, hanem az intenzívebb keresztény élet színhelyei is voltak, melyeknek gyakran volt szociális jellege is. Ebben az időben mindezek ellenére nagy építész és művész egyéniségeket nem nagyon találunk a ferencesek között. Több kolostorból ismerünk egy-egy tehetséges asztalos, szobrász vagy festő testvért, aki alkotásaival, ha eltérő színvonalon is, de hozzájárult egy-egy kolostor vagy templom berendezéséhez, de a bajai ferences kolostor táblaképeinek alkotóinak nevét homály fedi. A szentképek kálváriája a II. világháború után tovább folytatódott. Amikor a szovjet hadsereg Bácsbokod felől elérte Baja városát, 1945. március 3-án dr. Surányi István polgármester és dr. Takács Endre városi levéltáros közölte az atyákkal, hogy az oroszok a rendházat kórház céljára ki akarják sajátítani. A város két tekintélyes hivatalnokának végül annyit sikerült elérnie, hogy átmenetileg a város közélelmezési hivatala kerüljön a rendházba hadikórház helyett. A rendház és a táblaképek 1950-ben újra veszélybe kerültek. „1950. június 9-én éjszaka a kommunista állam pribékjei álmukból riasztva a mit sem sejtő szerzeteseket, ponyvával letakart teherautókon kényszerlakhelyre deportálták őket." 15 A Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának írt levelében a bajai múzeum akkori igazgatója, Sólymos Ede jelezte, hogy a magyar honvédség a bajai ferences rendházba költözésének első napján a vallásos tárgyú faragványokat, faldíszeket tönkretette („puskatussal szétverték"), 15 KAPOCS Nándor: A bajai ferences rendház templomának és zárdájának története 1950-ig (TIM, Adattár).
