Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
V. Székely György: Kora Árpád-kori temető feltárása Tiszakécske–Árkus dűlőben
264 hogy ezek jelképes sírok voltak a közösség olyan tagjai számára, akiknek földi maradványait valamilyen okból nem hántolhatták el. A csontvázak tájolása A temető sírjainak tájolását a kevésbé szerencsés talajviszonyok miatt az esetek döntő többségében nem lehetett megfigyelni, erre csupán a kibontott csontvázak helyzete alapján adódott lehetőség. A vázak tájolása a Ny-K főirányhoz képest elég nagy szóródást mutat, de a vázak többségének iránya ettől inkább ÉNy felé tolódik el. Míg ÉNy-NyÉNy közé 11 sír tájolása esik, addig NyÉNy-Ny közé már csak 9, és DNy felé közelítve pedig csupán 5. Ezek közül három sír a temető délnyugati szélén, egymástól és a többi sírtól kissé távolabb helyezkedik el. Az eltemetés módja és a csontvázak helyzete A talajviszonyok nem kedveztek az elhunytak sírba helyezésének módjára vonatkozó megfigyeléseknek. Emiatt koporsós temetkezést egyetlen esetben sem tudtunk dokumentálni, mivel semmilyen erre utaló koporsónyom, korhadék, elszíneződés, koporsószeg vagy vasalástöredék nem került elő. Néhány sír esetében a felhúzott vállak és a test mellett szorosan elhelyezkedő karok helyzete alapján arra lehet következtetni, hogy az elhunytat valamilyen szerves anyagba (lepelbe, gyékénybe) csavarva helyezték a sírgödörbe (2., 5., 10., 12., 17., 21. sír). A tiszakécskei temetőben az elhunytakat nyújtott helyzetben, hanyatt fektetve temették el. Ez alól egyedül a 19. sír jelent kivételt, ahol a halott lábait enyhén felhúzva, kissé jobb oldalára fordulva feküdt. A karok helyzete már változatosabb képet mutat. A sírok felénél (4. 5.10. 11.12.13.15.16.17. 21. 22. 24. sír) mindkét kar kinyújtott helyzetben volt a test mellett. Több
