Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Novák László Ferenc: Gazdálkodás a tanyákon a XIX–XX. században

Novák László Ferenc

215

Gazdálkodás a tanyákon a XIX-XX. században

A táji adottságok, a földrajzi környezet, valamint a birtokviszonyok alapvetően határozták meg a gazdálkodás lehetőséget a Hátság vidékén is, amelyet az elmúlt évtizedek során alkalmam volt kutatni, részben a Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Igazgatósága szervezésében (Szabadszállás, Kiskunmajsa, Kecskemét).1

A Duna-Tisza köze legkiterjedtebb tájegysége a Homokhátság, amely északon és északkeleten a Pesti-síksággal és a gödöllő-ceglédberceli dombvidékkel, nyugaton a Duna, keleten a Tisza árterével, délen pedig a Bácskai löszös hátsággal határos. Viszonylag változatos a felszíne, amely Duna ősi hordalékkúpján alakult ki. Fő részét alkotja a Vecsés-Pilis-Cegléd környéki homoklepel, a Kecskemét környéki homokos lösztakaró, a majsa- dorozsmai kiterjedt homokhát, valamint a kiskunság-bácskai homokbuckás vidék. A laza szerkezetű futóhomoktalajtól a kötöttebb, löszös barnahomokig jellemzi a felszínt. Észak-dél irányban húzódnak a homokdűnék, buckák vonulatai (Ágasegyháza, Bugac térségében található futóhomok-vidék ősborókás gyeppel). A homokhátak között szikes, vizenyős laposok húzódnak *

Dolgozatomat kedves barátomnak, Laczkó János megyei múzeumigazgató úrnak, a „szomszédvár - Kecskemét - kapitányának" ajánlom, élete jeles fordulója, 60. születésnapja alkalmából.