Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Székelyné Kőrösi Ilona: Gasztronómiai hagyományok Kecskeméten
170 alkalmából megajándékozott Budán és Pesten. A hosszú listában gyakran szerepel ürü és tyúk, és minden egyes névnél ismétlődik a „bárány, cipó, kalács" említése.6 A természetbeni ellátás és az ajándékozás nem korlátozódott a török hadseregre és elöljárókra. A felszabadító háborúk során, majd azt követően az osztrák császári seregek egy részének ellátása is Kecskemétre hárult; a Rákó- czi-szabadságharc éveiben pedig szintén nagy mennyiségű élelmiszert követeltek a kurucok és a labancok egyaránt A 18. századi útlevelek jegyzőkönyvei és a végrendeletek szövegei is számos érdekes adalékkal gazdagítják a korabeli élelmiszerekről, étkezési szokásokról és alkalmakról szóló ismereteinket. A szőlőbeli gyümölcsfák között gyakori volt a pogácsaalma, a borízű alma, diófa, többféle szilva, barack és körtefa, mandula; a szőlők mellett káposztás- és uborkáskerteket említenek. A halotti torok számadásaiban rendszeresen előfordul az elfogyasztott élelmiszerek és italok felsorolása, pl. hús, káposzta, kása, hagyma, só, bors, sáfrány, kenyér, szalonna, bor, pálinka.7 A kecskeméti búzaliszt és az itteni kenyér már ebben az időben híressé vált. Ezért is érintette érzékenyen a kecskemétieket 1738-ban a szentlőrinci puszta elvesztése (amelyet ekkor Nagykőrös szerzett meg), hiszen az itt termett acélos tisztabúza lisztjéből készült az országszerte híressé vált fonatos kalács, a rétes és a domború kecskeméti kenyér.8 Kecskemét a különböző országismertető munkák, utazók leírásai, sőt a régi iskolai tan6 HORNYIK János 1861.196-198. 7 Kecskeméti Közlöny Naptára 1930. 247.; SZÉKELYNÉ KÖRÖSI Ilona. Egy kecskeméti diák a XVIII. században. Testamentum és számadás 1752-ből. Kecskeméti Szemle 1987. október. 27-28.; IV ÁNY OSI-SZABÓ Tibor 2002. 8 HORNYIK János 1927. 62.
