Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Romsics Imre: „Kétfejű sasok ellen”
156- Hiszen esküdt urnák tudnia kell, miután a kisbiró házról-házra jár a világítást rendelve.- A kisbiró házr ól-házra jár? - mondám egész higgadtan, - ez esetben a biró rendelte el: mert hiszen a kisbirók annak a közegei.- Én követelem, hogy esküdt ur azonnal intézkedjék, hogy a biró a kivilágítást vissza parancsolja.- Én? ugyan mily joggal? Hisz alkotmányos időben élünk és a biró csak saját hatáskörében járt el, miben én meg nem gátolhatom.- Nem? - No jó van, majd elmegyek én a bíróhoz és felelőssé teszem e komédiáért - igy nevezte. - Majd bizony, a kastélynak és szemináriumnak száz ablaka van, ki volna képes azokat egyszerre kivilágítani.- Hiszen nem szükséges elkerülhetetlenül, - jegyzém meg.- Igen, de ha holmi vásott suszterinasok beverik az ablakokat?- Beverik? - A bizony meglehet, ez esetben az üvegesek jól imádkoztak a mindennapi kenyérért, egyszerre egy hónapra valót kapnak. E tréfás megjegyzésemre a kanonok és egyszersmind szemináriumi rector elrohant a bíróhoz, hogy arra ráijjeszszen. Mi lett ennek következése? - kétszeres tüntetés, hogy még az is világított, ki különben nem tette volna.- Háziasszonyom, boldogult Mészáros Ká- rolyné szobalánya által kérdezteté, hogy világit- son-e? Én világitok, üzentem vissza. És az egész város fényárban úszott, csak a szeminárium és K. kanonok ablakai tündököltek a sötétségtől, mig utóbbinak vele egy födél alatt levő kanonok szomszédja (A.J.)37 lakosztálya ablakai nemcsak fényesen kivilágittattak, hanem egy nemzeti színű zászlóval is feldiszittettek. A közönség hullámzott az utcákon. Azóta sem volt Kalocsán március 15-én kivilágítás, pedig már 37 Antunovics János, akkori bácsi főesperes - a szerző.
