Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Laczkó János
16 Apám családja a község ügyeiért közigazgatási és egyházi téren egyaránt munkálkodó férfiemberekből állt, szigorú, takarékos, sok gyermekkel bajlódó asszonyi háttérrel. Apám oldaláról mindkét ágon - Laczkó és Tábith - bíróviselt dédapáim voltak, akik Mindszent és Tömörkény közügyéit vitték, védték érdekeit a két községnek. Tömörkényen Laczkó dédapám a templomépítés vezéralakja volt, és a községházát is ő építtette, amely most újraépítve a sövényházi (Opusztaszer) Nemzeti Emlékparkban áll. Nevéhez fűződik a Tömörkényt Csanytelekkel - ezáltal Csongráddal is - összekötő makadám út megépítése is. Anyai dédszüleim egykor virágzó gazdaságot vittek, grófi földet is béreltek. A gazdaságot Kovács Henrik dédapám az első világháború alatt fiatal hadiözvegyekkel és virgonc menyecskékkel elmulatta. A Kovács famíliában feltűnnek még parasztmuzsikusok, vajákos állatgyógyászok, templomi előénekesek is. Fehér nagyanyám családja már kétlaki volt, kevés földdel és mesterséggel rendelkeztek. A gyökerek feltárása egyre jobban kinyitja az emlékezés kapuját. Megtudom, hogy a mélyen hívő római katolikus vallású család életében emlékezetes helyet kapott a lófő székely Simonffy János Gentile plébános, aki a fogarasi ferences kolostorból került váci egyházmegyei szolgálatba, s csaknem fél évszázadig irányította Tömörkény vallási életét. A székely plébános mellett székelyföldi kántor szolgált. Ok ketten nem csak a vallási életet tartották megfelelő mederben, a nemzettudat erősítésében is szerepet vállaltak. Nem véletlen, hogy amikor az első iskolai emlékekről kérdezősködöm, a válasz egy szép erdélyi mondással kezdődik. Nem minden rossz jön ártalomra - idézi János, majd megmagyarázza. Az általános iskola alsó tagozatában a „régi rend" emberei tanítottak: megfélemlített kántortanítók, apácák. Kedves, családias légkör volt az iskolában. 1956-ból nagy élményem az osztálytermet ura-
