Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Szakál Aurél: Mélykúti szántalpas hombár
123 ház udvarán is fellelhető volt az 1930-as években. Nyilvánvalóan a mezőgazdaság második világháború utáni átalakítása következtében szűnt meg korábbi jelentőségük. A mélykúti szántalpas hombár ennek az épület fajtának jellegzetes példánya. Közöttük a régebbi változatnak számító sövényfalú, de kívülről és belülről is tapasztott típusba tartozik. A Duna és a Dráva mellékén Füzes Endre összefoglaló írásában 40 települést említ, ahol használták a szántalpas hombárt. Közülük Dávod és Hercegszántó fekszik legközelebb Mélykúthoz.2 Az újabb kutatások szerint előfordult még a térségben Nagybaracskán, Bátmonostoron és Szeremlén is.3 Ezek csupán 35-40 km távolságban fekszenek Mélykúttól. Azonban ebben az esetben nem sokác vagy részben sokác népességű, hanem magyar településről van szó. A bemutatott talpas hombár 2005 nyarán került Kiskunhalasra. Az építmény emelődaru segítségével került szállító- járműre, s jutott el új felállítási helyére, a kiskunhalasi tájház udvarára. Csupán a cserepek leszedésére, majd ismételt felrakására volt szükség a költöztetéshez. A hombár áthelyezésének fő szervezői 2 FÜZES Endre 1964. 24. GRYNAE- US Tamás 1995. NEBOJSZKI László 2008.13-16. 3 GYENES Antal 1972. 158. NEBOJSZKI László 2008.15.
