Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Kozma Huba: A kiskunmajsai múzeumi végvárról
120 város polgárának, aki hitelt érdemlő szavakkal, kulturáltan be tudja mutatni az odaérkezőknek saját szülőhelyét. Kiszámítható módon minden gazdasági szükség idején a kultúra, a kultúrálódás lehetőségei csorbulnak. Mert a kultúrára utalt összeg a közfelfogás szerint „kidobott pénz", abból nem tud senki jóllakni. Az önhitten olcsó népszerűséget kereső, magamutogató politikusi kisszerű- ség időtlenül régi, tehát jól begyakorlott szavai ezek. A rossz, az önmagát lejárató politikáé. Évszázadok, évezredek tanúskodnak pedig arról, hogy létezik jó, az emberi közösségek érdekét figyelembe vevő, másokért (is) élő, munkálkodó országolás. A nem csak a magunk, hanem inkább a polisz ügyeivel való foglalkozás. Ebben a közös értékek őrzését mostohán (le) kezelő zord időben felemelő érzés olyan emberre gondolni, aki egész életét, munkásságát az értékőrzésnek szentelte. Aki régi népi értékeket simogató restaurátorként, majd megyei múzeumigazgatóként ujját a megyei kultúrtörténet ütőerén tartotta, aki jó érzékkel és ízléssel mert különbséget tenni az értékes és értéktelen között, s aki szívvel-lélekkel és szívós kitartással tudott küzdeni az általa fontosnak ítélt, feledésre méltatlannak tartott közösségi ügyekért. Melyek, ha győzelemre vívjuk azokat, életünk, megmaradásunk ünnepnapjaivá lesznek. „Az ünnepet nem csak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás." (Márai Sándor) Isten éltesse Laczkó Jánost!
