Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Kozma Huba: A kiskunmajsai múzeumi végvárról
118 Konecsni György Helytörténeti Múzeum munkatársai végzik, ugyanők részt vesznek a nyári táborok szervezésében, az ottani programok tervezésében és lebonyolításában, városi ünnepségek esetében hol az egyik hol a másik intézmény ad lehetőséget a méltó megemlékezésre. A majsai múzeumi végvár fordulatokban és nehézségekben bővelkedő története nem csak az ott dolgozó munkatársak és a fenntartást nehezen vállaló város számára tanulságos. Ez a XX. század nyolcvanas évtizedében induló (hely)történet sok mindent magában foglal. Nemes lelkűséget és kisszerű számítást, politikai elvakultságot, félelmet és ellenrendszabályokkal nem számoló vagabundságot. Heves indulatokat és együttműködésre törekvő kiszámítható elszánt cselekvést. Egyre inkább anyagelvűvé váló korunkban, mikor a kultúrára kiadott pénz - mikor „csak a nagylány néz mozit" - fényűzésnek számít, és szélmalomharcnak tűnik egy kulturális intézményért folytatott végvári harc, még ha ez a küzdelem egy közösség önazonosság-tudatának kialakításá- ért-megőrzéséért folyik is. Pedig... Hosszasan lehetne sorolni, hogy közösségi bajaink egyik forrása a kis- és nagyközösségekben egyaránt a kollektív emlékezetvesztés. Ha sikerül elérni azt, hogy az állampolgárok elveszítsék közösségi kötődéseiket, a magukra maradottakat köny- nyen lehet kiszolgáltatott helyzetbe sodorni, terelni. Csak a közösségben élő ember lehet erős. Ám egyetlen közösség sem élhet gyökértelenül, lélektelenül. A Kiskunmajsai Konecsni György Múzeum életében fontos eseménynek számító 2006. szeptember 9-én történő új épületbe (Iskola u. 8-10.) költözés alkalmából kiadott vendégváró kiadványában olvashatjuk: „Egy kulturális intézménynek, iskolának, színháznak, múzeumnak - ha jól működik - lelke van. S minél egészségesebb és terjedelmesebb ez a lélek, an-
