Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)

Kozma Huba: A kiskunmajsai múzeumi végvárról

118 Konecsni György Helytörténeti Múzeum mun­katársai végzik, ugyanők részt vesznek a nyári táborok szervezésében, az ottani programok ter­vezésében és lebonyolításában, városi ünnepsé­gek esetében hol az egyik hol a másik intézmény ad lehetőséget a méltó megemlékezésre. A majsai múzeumi végvár fordulatok­ban és nehézségekben bővelkedő története nem csak az ott dolgozó munkatársak és a fenntar­tást nehezen vállaló város számára tanulságos. Ez a XX. század nyolcvanas évtizedében indu­ló (hely)történet sok mindent magában foglal. Nemes lelkűséget és kisszerű számítást, poli­tikai elvakultságot, félelmet és ellenrendsza­bályokkal nem számoló vagabundságot. He­ves indulatokat és együttműködésre törekvő kiszámítható elszánt cselekvést. Egyre inkább anyagelvűvé váló korunkban, mikor a kultúrá­ra kiadott pénz - mikor „csak a nagylány néz mozit" - fényűzésnek számít, és szélmalom­harcnak tűnik egy kulturális intézményért foly­tatott végvári harc, még ha ez a küzdelem egy közösség önazonosság-tudatának kialakításá- ért-megőrzéséért folyik is. Pedig... Hosszasan lehetne sorolni, hogy közösségi bajaink egyik forrása a kis- és nagyközösségekben egyaránt a kollektív emlékezetvesztés. Ha sikerül elérni azt, hogy az állampolgárok elveszítsék közössé­gi kötődéseiket, a magukra maradottakat köny- nyen lehet kiszolgáltatott helyzetbe sodorni, te­relni. Csak a közösségben élő ember lehet erős. Ám egyetlen közösség sem élhet gyökértelenül, lélektelenül. A Kiskunmajsai Konecsni György Múzeum életében fontos eseménynek számító 2006. szeptember 9-én történő új épületbe (Isko­la u. 8-10.) költözés alkalmából kiadott vendég­váró kiadványában olvashatjuk: „Egy kulturá­lis intézménynek, iskolának, színháznak, múze­umnak - ha jól működik - lelke van. S minél egészségesebb és terjedelmesebb ez a lélek, an-

Next

/
Oldalképek
Tartalom