Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Kozma Huba: A kiskunmajsai múzeumi végvárról
Ill A sietősen bezárt Kiskunmajsai Helytörténeti Gyűjtemény a Megyei Múzeumigazgatósághoz kerül, s annak vezetői állására országos pályázatot írnak ki, ám arra csak az intézmény korábbi vezetője adja be pályázatát. (Az átmeneti időszakban Csík Antal, a Gyűjtemény egyik helyén maradt munkatársa látja el a vezetői teendőket.) A megmaradás ígérete A kelet-európai változások a nyolcvanas évek második felében azonban egyre nagyobb erővel jelen lesznek városokban és falvakban egyaránt. Ennek következményei az elkövetkező esztendőkben mindinkább kiszámíthatóak lesznek. Városban és falvakban egyaránt. Megalakulnak az „alternatív szervezetek", s a kor szólama szerint, a felül lévők már képtelenek az uralkodásra. így hát az önigazolás, a menekülés útjait keresik. Ennek tulajdonítható, hogy sor kerül a majsai Helytörténeti Gyűjtemény elbocsátott dolgozóinak rehabilitálására is 1989 nyarán. A régi-új munkatársak ott folytatják, ahol kényszerűen abbahagyták, megrendezik azt a kiállítást, melynek létrejöttét a múzeumlepecsé- telés megakadályozta. Az egykori majsai polgáriban tanító Lelkes-házaspár képzőművészeti kiállítását dr. Grezsa Ferenc, majsai származású tanszékvezető egyetemi tanár nyitotta meg 1989. október 15-én. Az időszakos kiállítások sora ismét a korábbi irányt követi, helyi kötődésű művészek (Paizs Éva és Paizs Péter közös kiállítása 1992.), népművészek (Figura László és Figura Lászlóné fafaragók bemutatkozása 1992.), határon túli értékek bemutatása (Páll Antal köröndi fazekas népművész 1990-1991, majd Páll Lajos erdélyi költő és festőművész festménykiállítása és könyvbemutatója 1993.), Lükő Gábor „A magyar népművészet évezredei" címen meg-
