Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Kozma Huba: A kiskunmajsai múzeumi végvárról
108 néprajzi gyűjtőinek (Csík Antal, 1985. III. 15., Gaál Miklós, 1984. VIII. 14., Fodor Ferenc, 1982. V. 1., dr. Bicskei Rezső, 1982. II. 23.) bemutatkozására. A kortárs-képzőművészek közül a helyiek, környékbéliek elsőbbséget kaptak (Paizs Éva 1985. XI. 3., Seres Sándor 1984. V. 1. Gyöngyösi Györgyi és Gulyás Géza 1984. V. 27.). Konecsni Györgyre, a város legjelentősebb szülöttére grafikai kiállításokkal emlékeztek a múzeum irányítói (Pócs Péter 1983. I. 23., Fiatal kecskeméti grafikusok kiállítása 1983. III. 12., Orosz István 1985. IX. 29.). A határon túli kitekintést is fontosnak tartva bemutatkozott a majsai múzeumban Páll Antal keramikus (1981. V. 1. és 1983. VIII. 28.), Plugor Sándor grafikus (1983. I. 23.), és kiállításon mutatta be Molnár János kecskeméti gyűjtő is határon túli - elsősorban erdélyi - néprajzi gyűjteményét, de e mellé sorolható Szállási László néprajzi magángyűjteményének kiállítása (1984. I. 21.) is. Mindezek mellett 1982 februárjában a helyi múzeum tájházzal bővült. A sza- badkéményes, középpadkás, jellemzően alföldi épület (Kiskunmajsa, Ady Endre u. 64.) eredeti - korábbi idős tulajdonosától vásárolt - berendezésével a délalföldi település XIX. századi világát és Kiskunmajsa egykori nehéz sorsú paraszti népességének életkörülményeit idézi. (A Tájház azóta is számos rendezvénynek adott otthont, s legújabban a helyi Kézműves Egyesület gondozza, s gondoskodik a nyitva tartásról is.) A múzeum hármas feladatkörét - gyűjtés, feldolgozás, bemutatás - az intézmény munkatársai a kezdetektől fogva teljesítették, munkájukat szakmai kifogások egyetlen alkalommal sem érték. Pecsét és vadászpuskás mezőőrök A múzeum munkatársai és a termelőszövetkezet vezetői közötti kapcsolat az alapítást követő években az elvitathatatlan eredmények
