Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Kozma Huba: A kiskunmajsai múzeumi végvárról
Derűs kezdet A XX. század utolsó harmadában egy felvilágosult gondolkodású téeszelnök, dr. Vedres Ferenc egy délalföldi kisvárosban, Kiskunmajsán úgy döntött, hogy a termelőszövetkezet központi fekvésű felszabadult irodaépületében múzeumot létesít. A kultúrapártoló jószándék mögött természetesen piacos számítások is lappangtak, hiszen ez a jól eladható ötlet már önmagában élénk visszhangra talált az akkor még egyöntetűen pozitív hírekre éhes központi médiumokban - televízióban, országos napilapokban, a megyei pártújságban, rádióban -, hiszen a termelőszövetkezetek általában nem éppen kultúrateremtő törekvésükről híresültek el a létező szocializmus korában. A híradások az indítékok után nem kutatva egyöntetűen dicsérték a rossz homokon gazdálkodó termelőszövetkezet dicséretes törekvését, különösen azután, hogy a megyei múzeumigazgatóság és Kiskunmajsa népének hathatós támogatásával a téeszelnök álma hamarosan meg is valósult. A később Kiskunmajsai Konecsni György Hely- történeti Múzeumra keresztelt intézmény 1981. május elsején meg is kezdhette működését. Az irodaépület múzeumi célra történő átalakítását követően, a termelőszövetkezet karbantartó kőműves brigádjának elvonulása után a kecskeméti múzeumigazgatóság munkatársai (Bodor Géza, Zalatnai Pál, Sztrinkó István, Laczkó János, Szabó Zoltán) rendezték be a település népe által összehordott, főleg néprajzi tárgyakból és több majsai magángyűjtő kölcsönadott tárgyai felhasználásával a Kiskunmajsa néprajza címet viselő, negyedszáz évig fennálló, a város (hely) történelmét is bemutató, öt teremből álló állandó kiállítást. Ebből az egyik terem a városban született Konecsni György grafikus - az özvegytől kapott - műveit, kitüntetéseit, munkaeszközeit
