Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Merk Zsuzsa: Volt egyszer egy Hotel Türr…
103 mert nagy volt, az ajtó pedig keskeny, két ember nem fért át rajta. Laczkó János megoldotta a problémát: belebújt a nádkunyhóba, beoldalazott az ajtón. Mint már annyiszor az egy hónap alatt, most is megnevettette a társakat. A nagy művelet után úgy került ki a kunyhóból, mintha ő lenne az Óz című mese egyik híres hőse. Ha közeledik a megnyitó, felgyorsul minden. Az alvások ideje még inkább rövidül, ahogy az étkezés is ritkább lesz. Az utolsó nap megérkeztek a feleségek, hozták a függönyöket, s segédkeztek az utolsó simításokban. Epilógus Ugye, kedves múzeumos sorstársak, egy kiállítás sohasem lesz kész! Amikor elbontják, még akkor sem. Ezt, az Élet a Dunán című kiállítást idejekorán el kellett bontani, életének 10. évében, 1994-ben, mert az épület födémszerkezete életveszélyes lett. De felépült a kiváló faanyagból és vitrinekből egy másik kiállítás 1996-ban. Ekkor már egy osztálynyi asztalos tanuló hordta le a fatáblákat az emeletről a földszintre, s nem Hordár 1. és Hordár 2. Kedves János! Volt egyszer egy Hotel Tűn, ahogy Volt egyszer egy vadnyugat... Ma már talán el sem hihető. De amíg erről a bajai kiállításról beszélgettünk - ami első és utolsó vállalkozás volt arra, hogy néhány emberrel óriási állandó kiállítást készítsen a Bács-Kiskun megyei Múzeumszervezet -, sokat nevettünk. Talán, mert most már tudjuk, hogy a mából lesznek, még ha nehezek is, a régi szép idők. így hát fiatalok vagyunk, és Te sem vagy még öreg. S talán nem is leszünk olyan felnőttforma emberek, akiket nem érdekel más, csak a számok világa.
