Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Műtárgyak között. Ünnepi kötet a 60 esztendős Laczkó János tiszteletére (Kecskemét, 2008)
Merk Zsuzsa: Volt egyszer egy Hotel Türr…
100 Akkor hát miért futottak bele ebbe a nagy munkába? - „Pénzért - mondják őszintén. - Kivettünk egy hónapnyi szabadságot. Nem munkaidőben készítettük a kiállítást, mint azt sokan gondolták!" - „Hidd el - emelte meg kissé hangját Gyula életemben nem kerestem még ilyen nehezen pénzt! Egy hónapig Baján voltunk, naponta 2-3 órát aludtunk." De mennyi is volt az a pénz? A forint volt forgalomban akkor is, de nehéz lenne a mai árakra átszámítani! Hárman két Trabant árát kapták: Zalatnai Pálé egy egész, a másik kettőé fél-fél. Összesen 80 000 Ft. Ma már egy ilyen autóra átszámítás - még a legolcsóbbra is - reménytelenné tenné a vállalkozást. (Már ha lenne rá vállalkozó.) A legnagyobb nehézség az eszközök hiánya volt. Gondold el, nyájas olvasó, hogy nincs számítógép, nincs fotóműhely, amely alkalmas lenne a 2-3 méteres fotók nagyítására, előhívására, nincs egy körfűrész, ami ma már 5 000 Ft-ért beszerezhető egy bauMax-ban. Igaz, egy körfűrészt sikerült kiimádkozni, és sikerült azt is elérni, hogy ne pozdorjalemezből, hanem lécbetétes bútorlapból készüljön az installáció.- „Rémtörténet! Ma már el sem lehet képzelni, hogy micsoda nagy dolog volt akkor két teherautó lécbetétes bútorlapot megszerezni! Ehhez minimum megyei pártbizottsági kapcsolatok kellettek! Nagy nehezen Szegeden gyárttatták le a rabokkal!" - mondta Zalatnai, és rögtön nevetésbe törtünk ki, jött a szóvicc is, vagyis a faanyag rabanyag. Duplájába került, mint a pozdorja, de a gyakorlott kiállítás-rendező tudta, ha pozdorjára nedvesen kasíroznak, ammónia fejlődik, és a kiállítás megnyitóján „az úri közönség könnye-nyála összefolyik. Kedves múzeumosok, akik már rendeztetek állandó kiállítást, s ismeritek a bajai lovarda méreteit, tudjátok, milyen nehéz ennek a közel 48
