Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)

Pastyik László: A zsablyai magyar nazarénusok eltűnése

Elkövetkezett azután az az idő, amikor szigorú parancs jött, hogy a nazarénusok tisztiszolgákul nem alkalmazhatók, le kell őket adni. Emberem hozzám jött és így szólt:- Én el vagyok tökélve, hogy ezt a parancsot (t.i. a fegyverfogásra vonatkozót) nem teljesítem, bármi is lesz belőle és ha szabad, szívesen szolgálom tovább a hadnagy urat, de kérem, ne tegyen értem semmi olyant, amiért bajba kerülhet. A szigorú parancsot persze nem teljesítette.”16

Pintér Antal fia az első világháború után az oroszországi Csemovic környékén marat, s ott nősült meg. Sorsáról a zsablyaiak 1941-ig nem tudtak semmit. Az 1941-es háborús felvonulásban részt vevő magyar honvédok találtak rá éppen akkor, amikor a ravatalon feküdt. A felesége mondta el a katonáknak, hogy ő kicsoda és bemutatta magyamevű gyermekeit. Minderről a hírt a Pintér családnak egy mohácsi honvéd hozta. A rövid időre felvett kapcsolat a második világháború befejeztével megszakadt.

Hirtl Julianna 1939-ben halt meg. Pintér Antal még kétszer nősült. Mindkét esetben hitsorsosát vette el: Amália asszony debellácsi, Zsuzsanna asszony bácsfeketehegyi volt. O is megszenvedte a gajdobrai tábort.

De kik voltak még nazarénusok Zsablyán? A kalocsai érsekség Schematizmusa szerint 1942-ben a községben 67 hívőt tartottak nyilván.17

A három adatközlő emlékezete szerint a magyarok közül Gál Gyula és rokonsága, a 44/45-os vérengzés áldozatainak névsorában szereplő Tóth Sára József szabómester és népes családja, valamint Bojtos Dezső családja volt hívő. A Bojtos család maradéka Bácsfeketehegyre került a megpróbáltatások után.

A szerb családok közül az adatközlők az Apiéokra, a Paéariéokra, a népes Uzelac nemzetségre és a Češljar családra emlékeztek. A második világháború után Pačarié Duro volt a gyülekezet szolgája. A fia, Cvetko Pačarié ma 86 éves.

Zsablyán a magyar és a szerb hívőknek közös imaházuk volt. Az épületet néhány évvel ez előtt eladták a nazarénusok.

A hívőket a pravoszláv temető elkülönített részében hántolták el. Gál Antal elmondta, hogy édesapját, Gál Gyulát (1904-1954), aki Matuska Márton könyvében az Egy zsablyai kivétel c. fejezetben szerepel, az újvidéki hívők temetették el, mert nagyok voltak az érdemei hitsorsosai előtt. Felesége, a budisavai (Tiszakálmánfalva) születésű Milánovics Ilonka (1903-1984) élete végéig eljárt a zsablyai gyülekezetbe. A család élő tagjai között nincs hivő, de él az ősök vallása iránti tisztelet, s ma is őriznek egy nazarénus énekeskönyvet.

16 BRAUN Róbert 1919. 86-87.

17 Schematismus /.../ 1942.

204