Bárth János (szerk.): Szavak szivárványa. A 6. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2005. július 13-14.) előadásai (Baja - Kecskemét, 2006)
Schőn Mária: A germán istenvilág nyomai a hajósi svág folklórban
macha. Jetz macht V dr Tag noml so lang, wian V gsei ischt, daß ma vili arbada kan. ” Annách em Hiarbscht, nach sagid se: “Na, jetz lat dr Petr bitzli na. ” Sie haud äwa gseit, dr Petr ischt em Hearrgid sein Kneacht. Vagyis: Tavaszforduló táján régen ilyet mondtak az emberek: Na, a Péter már ott áll a helyén. Majd elrendezi megint a dolgokat. Megcsinálja megint a magáét. A napokat a mostaninál kétszerte hosszabbra nyújtja, hogy lehessen sokat dolgozni. - Ősszel meg azt mondták: Na, most a Péter egy kicsivel lazábbra engedi a gyeplőt. Mindig úgy mondták, hogy a Péter az Isten bérese. - Simrock ezt úgy fogalmazza meg, hogy „az időjárás-csinálás képessége Donarról, a germán parasztistenről átvivődött az időjárás-csináló Szent Péterre.”52 A mennydörgés istenének emléke maradt meg a szent tölgy tiszteletében is, amely fa Donamak volt szentelve. A ma élő legidősebb nemzedék az úmapi sátrakat előszeretettel nagy tölgyágakból készítette. Fennmaradt egy szóbeli hagyomány arról, hogy a Hajóson való letelepedés után a betelepülők végigjárták a hajdani mocsaras-árteres vadont, tölgyfákat kerestek, hogy úmapjára a kápolnáknak nevezett sátrakat tölgyből készíthessék el. A kislányok számára készített úmapi koszorúkba is mindig kötöttek tölgygallyakat. Mindmáig él az emléke a hajósi és dusnoki határ mezsgyéjén állt ’szent tölgynek’ (haeilig Aeich). Ma már a néven kívül alig tudnak róla valamit a hajósiak. Mindössze annyit, hogy egy képoszlop állt ott, melyhez többnyire a dusnoki férfiak jártak el, és levett kalappal álltak meg előtte. Úgy tudják, hogy az orosz időkben elpusztult. Nyilván ugyanarról a kápolnáról és fáról van szó, melynek történetét Bárth megírta. Néhány dologban eltérés mutatkozik a kutató megállapításai és a hajósi nép emlékezete között. A kérdés szempontjából a legfontosabb, hogy a hajósiak - nyilván ősrégi hagyományaik alapján - tölgyre emlékeznek, nem fűzfára. Bárth kis könyvében tölgyről egyetlen helyen történik említés.53 ZIU Wuotan és Donar mellett Ziu volt a harmadik leghatalmasabb isten. Ziu az alemannok ősi hadistene volt, míg Wodan nem lépett a helyébe a népvándorlás idején. Ziu, Zio vagy Tius, amely rokon Zeusz nevével, eredetileg az ég, később a háború és a kard istene, annyiban hagyott örökséget mindmáig Hajóson, hogy a keddi nap elnevezése az ő nevét őrzi, méghozzá jobban, mint a német köznyelvi Dienstag szó. A dél-német Ziestag hajósi formája Zeisteg lett. OSTARA Ostara talán a tavasz istennője volt. Ő adta nevét már a 8. században az Ostermonatnak, vagyis Ostera hónapjának, azaz a húsvét hónapjának, és magától értetődő éppen ezért, hogy húsvét német elnevezése, az Ostern az istennőre vezethető vissza. Az Ostern szó már a legrégibb ófelnémet iratokban szerepel. A húsvéti nyúl, úgy tűnik, az ő alakjával hozható összefüggésbe.54 Hajóson a húsvét elnevezése Oschtra. 52 SIMROCK 1989. 210. Die Fähigkeit, Wetter zu erregen und zu beschwichtigen, ist von dem germanischen Bauerngott Donar auf den Wettermacher Petrus übergegangen. 53 BÁRTH 2005. 17. A kápolnában egykor volt hajósi Madonna-képről nincs emlékük a hajósiaknak, akik nem tudnak kápolnáról sem, csak képoszlopról beszélnek. 54 WUTTKE 1970. 34. Die Frühlingsgöttin Ostara [...] Der Hase scheint in Beziehung zu ihr zu stehen. Der Ostermonat hat diesen Namen schon im 8. Jahrh; [...] der Name Ostern ist schon in den ältesten althochdeutschen Urkunden. 137
